Bevezetés

Magyarországon az 1980-as évek elejére új demográfiai helyzet állt elő. A XX. század korábbi évtizedeit jellemező természetes szaporodás megállt, s megkezdődött a népesség csökkenése. Az 1990-es években ez a kedvezőtlen folyamat elmélyült, a fogyás üteme gyorsulni kezdett. Ebben nemcsak a születésszám visszaesése, hanem a halálozások emelkedése is közrejátszott. Egyes előreszámítások szerint a lakosság lélekszáma a XXI. század közepére akár több millióval is csökkenhet. A csökkenő termékenység és az előre láthatóan növekvő élettartam a demográfiai öregedés folyamatának felgyorsulását idézheti elő, nagymértékben megváltoztatva a népesség aktivitás szerinti összetételét. Hazánk ezer lakosra jutó természetes népességfogyása Lettországot követően a második legnagyobb az Európai Unióban.

A gyermekvállalást alapvetően a kulturális, társadalmi-gazdasági háttérbe beágyazott egyéni motivációk, a házasodási, családalapítási szokások határozzák meg. A termékenység, a nők szülési hajlandósága a szülőképes korú nők számával együtt a születésszám, ezen keresztül a népességszám meghatározó eleme. A családalapítási szokások változása, a nők iskolázottságának javulása, a szülő nők átlagos életkorának emelkedése a termékenység csökkenése irányába hat, s azzal a következménnyel is jár, hogy a második, harmadik, vagy nagyobb születési sorszámú gyermek már nem jön a világra.

A demográfia megkülönbözteti a születés és a termékenység fogalmát. A születési statisztika tárgya az újszülött, megfigyelési körébe egy adott időszak alatt bekövetkezett születések tartoznak. A termékenységi statisztika tárgya az anya szülésgyakorisága, született gyermekeinek a száma, az anya kora, családi állapota, iskolázottsága, egyéb körülményei.