Bevezetés

A vidéki térségek jövője az elmúlt évtized egyik nagy fejlesztési kérdésévé vált, nem csak Magyarországon, hanem az Európai Unió országaiban is. Az eddigi, kizárólag a mezőgazdasági termelés mennyiségének fokozására irányuló szemlélet és támogatási rendszer tarthatatlanná vált, a gazdaság oldaláról a megtermelt mennyiségek egyre nehézkesebb piaci elhelyezése, a természeti környezet szempontjából a túlhasználat és az ebből következő leromlás miatt. A termelés alapjainak (ökológiai rendszer, talaj, vízkészlet, fajták) leromlása állandó "megújítási" költségeket és függőséget okoz a gazdálkodóknak (műtrágya, vegyszerek), jelentősen rontja a termelés jövedelmezőségét, különösen kisüzemi szinten. A táji és természeti értékek eltűnése pedig pénzben kifejezhetetlen - sokszor észre sem vett - veszteséget okoz mind a vidéken élőknek, mind az egész társadalomnak.

Éppen ezért kerül előtérbe a vidéki térségek gazdálkodásának piacon nem eladható, az áru-kereskedelem szempontjából közömbös tájfenntartó, hagyományos gazdálkodási formákat megőrző, természeti értékeket gondozó teljesítménye. Szakítani kell tehát azzal a mostanáig széles körben elterjedt nézettel, hogy a mezőgazdaság és a természet- illetve tájvédelem ellenérdekelt ágazatok. Véleményünk szerint - az ún. magterületeket kivéve - nem is szabadna elkülönült ágazatként tekintenünk ezeket, hiszen a gazdálkodás függ természeti alapjaitól és a természet bizonyos értékei nem őrizhetők meg külterjes mezőgazdasági tevékenység nélkül. A valóban fenntartható, tartamos mezőgazdálkodás a természetért is dolgozik, és így a természet is képes lesz "dolgozni" a gazdálkodásért.

A Bükkalja területén húzódik át a Bükki Nemzeti Park országos (a közeli jövőtől uniós) jelentőségű védett terület védőzónája, amely átmenetet jelent az elsődlegesen védelmi és az elsődlegesen termelési funkciójú területek között. Olyan természeti terület, ahol általában a külterjes gazdálkodás jelenléte kívánatos, de ez annak védelmi funkcióival összeegyeztetendő. Az érintett települések: Bogács, Borsodgeszt, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Kács, Tard, Tibolddaróc, Sály, Szomolya. Tanulmányunkban szeretnénk megmutatni, hogy ez nemhogy hátrányosan érintené a gazdálkodást, hanem éppenséggel kivételes lehetőség, melynek megragadásához azonban szemléletváltás szükséges.

A miskolci Zöld Akció Egyesület ezt a kiadványt azzal a céllal készítette el, hogy bemutassa a Bükkalja természeti, táji, ill. hagyományos gazdálkodáshoz kötődő értékeit, valamint azokat a helyi feladatokat, melyeket ezek megőrzése, fejlesztése állít a Miskolci és az Egri Bükkalja településeinek gazdálkodói elé. Ennek elkészültét egy kutatási program előzte meg, melynek során feltártuk a terület mezőgazdasági helyzetének sajátosságait, és erre alapoztuk agrár-környezetvédelmi javaslatainkat, melyek a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) célprogramjaiban támogatott célkitűzéseknek és tevékenységeknek igyekeznek megfelelni. Az NAKP maga is az Európai Unió mezőgazdasági és vidékpolitikájának elveit figyelembe véve került megfogalmazásra, így az uniós csatlakozás nem változtatja meg, hanem inkább kibővíti, kiteljesíti a természeti területeken gazdálkodók lehetőségeit. Itt jegyeznénk meg, hogy a nagyüzemi (a védőzónán kívüli) mezőgazdasági területeken is igénybe lehet venni agrár-környezetvédelmi kifizetéseket, illetve be kell majd tartani bizonyos agrár-környezetvédelmi minimum elvárásokat.

Reméljük, hogy haszonnal forgatják majd kiadványunkat, és élni tudnak a bemutatott lehetőségekkel. Bízunk benne, hogy ez így történik, s ezáltal javulni fog mind a Bükkalja természeti állapota, mind a térség gazdálkodási helyzete.

Köszönet mindazoknak, akik a program végrehajtása során, munkánkat segítették: a bükkaljai településeken élő gazdálkodók, idős emberek, illetve Dél-Borsodi Regionális Fejlesztési Társulás (Mezőkövesd), Bükki Nemzeti Park Igazgatósága (Eger), Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet (Gödöllő).