Bevezetés

A Bükk nevét meghallva legtöbben a meredek mészkőszirtekre, a fennsík csendjére, a méltóságteljes bükkösökre gondolunk. Esetleg a Hámori-tavi csónakázások, a Szalajka csobogása, a garadnai pisztráng íze rémlik fel emlékeinkben. Egy szűkebb kör a kiadós túrákra, a barlangok varázslatos világára emlékszik vissza.

De a Délkeleti-Bükk világa délies kitettségű, néha már-már mediterrán környezetet idéző növény- és állatvilágával, szurdok-völgyeivel, változatos kőzeteivel, a hegylábaknál megbúvó - szőlőkkel, gyümölcsösökkel és fás legelőkkel övezett - településeivel sokunk számára ismeretlen világot jelentenek. Ezt mutatja az is, hogy a Bükki Nemzeti Park létrehozásakor méltatlanul figyelmen kívül hagyták ezt a vidéket, mely mind természeti, mind kultúrtörténeti szempontból jelentős értéket foglal magába.

Szerencsére néhány helyi védettséget biztosító határozat után, 1996 őszén, a terület jelentős része a nemzeti parki része lett. Az utóbbi évtized intenzív kutatásai alapján egyre inkább kirajzolódott az a változatosság, gazdagság amely alapján elmondható, hogy a Bükk egyik legértékesebb és szinte természetes állapotban fennmaradt része tárulkozik ki előttünk.

Erről a vidékről szeretnénk rövid áttekintést nyújtani, különös tekintettel természeti állapotára és értékeire. Reméljük a természetet szerető és tisztelő emberek, kedvet kapnak a vidék megismeréséhez, a többiek pedig itt szereznek indíttatást környezetük megismeréséhez és megóvásához.