Előszó

Tanulmányunkban a szakképzési hálózat alakulását mutatjuk be és elemezzük. A hálózat vizsgálata az intézmények, az intézmények képzési kínálata, az egyes szakképzések hozzáférhetőségét jelenti, azaz területi elemzést igényel. Másfelől időbeliségében elemezzük ezeket a folyamatokat, ami újabb szempontoknak a tanulmányozást is jelenti. Nemcsak a hálózat, hanem a szakmastruktúra is jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedben.

Optimális az lenne, ha az iskolarendszerben, a szakmastruktúrában és a hálózatban bekövetkezett változások követnék a társadalom és gazdaság átrendeződését, illetve támogatnák és segítenék a pozitív folyamatok kibontakozását. Az ország némely területén, kistérségében ez be is következett, ám az ország jelentős részében - ahol nem látni a gazdasági kibontakozás útjait -, a szakképzési rendszere és hálózata is bizonytalanságokkal küszködik.

Tanulmányunk fontos szempontjai között szerepelnek az Európai Unió vonatkozó céljai, prioritásai, a strukturális alapok működésének szempontjai és az emberi erőforrás fejlesztésére irányuló törekvései. Az első és második fejezetben a ország regionális szerkezetének változásait mutatjuk be a vonatkozó szakirodalom adatai alapján, taglaljuk azokat a térségi típusokat, amelyek a társadalmi- gazdasági változások nyomán jól elkülöníthetők, illetve a területfejlesztési politikával összefüggésben vizsgáljuk a megyei kompetenciák változásait is.

A harmadik fejezetben a szakmai szerkezet és az iskolaszerkezet 1990-2002 közötti módosulásának fő vonásait foglaljuk össze, a negyedik fejezetben részletezzük a szakképzési hálózat térbeli jellemzőit, tekintettel arra is, miként hatott az oktatási expanzió a különböző társadalmi feltételekkel leírható kistérségekben.

Végezetül összefoglaljuk a szakképzés hálózatára és szerkezetére ható főbb tényezőket. Tanulmányunkat részletező táblázatok és térképek egészítik ki, amelyek érzékletesen jelenítik meg az ország kistérségeinek ellátottságát, fejlettségét vagy éppen elmaradását a dinamikus területektől.

A kutatásban közreműködtek: Györgyi Zoltán, Radácsi Imre és Vámos Dóra.