Napjainkban a környezeti viták domináns metaforájává vált a fenntartható fejlődés fogalma. Miről is van szó?

Az ENSZ "Közös Jövőnk" jelentése 1987-ben így fogalmaz: "a fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen szükségleteinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől".

A fogalmat Brundtland Bizottság vezette be újra az Egyesült Nemzetek Szövetsége Környezet és Fejlődés Konferenciáján 1992-ben Rio de Janeiróban.

A fenntartható fejlődést megjelenése óta számosan megpróbálták értelmezni, magyarázni, újradefiniálni. Herman Daly szerint "a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartóképességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak." Ez a meghatározás egyértelművé teszi, hogy a társadalom fenntartása a fenntartható fejlődés célja, a gazdaság a jólét megvalósításának az eszköze, a környezet pedig feltétele, illetve egyszerre lehetősége és korlátja a fejlődésnek.

A Johannesburgban rendezett világkonferencia után világossá vált, hogy elérkezett a cselekvés ideje. Magyarországon sem halogatható tovább a fenntartható fejlődés stratégia elkészítése, az operatív lépések megtétele. Ám semmilyen stratégia nem megvalósítható, ha a társadalom nem tud azzal azonosulni, sőt azt sem tudja, hogy mi is voltaképpen a fenntartható fejlődés. Ez fordítva is igaz, azaz ha nem ismerjük a különböző társadalmi rétegek fenntartható fejlődésről alkotott képét, vagy éppen cselekvési hajlandóságát, akkor nem lehetséges megalapozott stratégiákat, terveket, cselekvési programokat készíteni.

Szervezetünk e megismerésre tett kísérletet, a nemzeti fenntartható fejlődés stratégia megalapozását szem előtt tartva.