Bevezetés

Ez a tanulmány a "Felnőttképzés érdekeltségi rendszere" című pályázat keretében készült, azzal a céllal, hogy elemezze a felnőttképzés egyéni és társadalmi megtérülési rátáját. A közgazdasági elmélet fő vonala szerint mind az egyének oktatásban való részvételét, mind az állam oktatási ráfordításait, érdekeltségét alapvetően befolyásolják ezek a ráták, - tehát az a hányados, amely az oktatási ráfordítások jelenértéke és az oktatás eredményeként várható hozamok jelenértéke között képezhető.

Az oktatási kiadások megtérülésének vizsgálata az emberi tőke elmélet kialakulásával nyert elemzési keretet a közgazdaságtanban.

Az emberi tőke elmélet kimunkálásában meghatározó szerepet játszó Schultz azt hangsúlyozza, hogy a munkaerő gazdasági szerepében alapvető jelentőségű emberi tudás egy hosszú, költséges folyamat eredményeképpen alakul ki, amely leginkább a beruházási folyamathoz hasonlít. Megállapítja, hogy amit fogyasztásnak nevezünk, annak jó része az emberi tőkébe való beruházást jelent (Schultz Th.,W. 1983. 48. old) - és az emberi tőkébe eszközölt ilyen beruházások az egy dolgozóra jutó reáljövedelem növekedésének legnagyobb részét megmagyarázzák.

Schultz mellett Gary Becker és Jacob Mincer munkáiban találkozunk először az oktatás megtérülési rátáinak meghatározásával. Például Becker első kutatásaiban a főiskolai és középiskolai képzés megtérüléseivel foglalkozik az Egyesült Államokban. A tanulmányában igyekszik levezetni az általános összefüggéseket a kereset, a megtérülési ráta és a beruházott összeg között és megmutatni, hogyan lehet ezt az utóbbi kettőt közvetve kikövetkeztetni a keresetekből. Az oktatást alapvetően magánbefektetésnek tekinti, olyan beruházásnak, amelynek gazdaságosságát a jövőben elérhető jövedelmek alapján lehet meghatározni. Az iskolázás egyéni - illetve családi - költségeit, valamint a tanuló idő alatt elmaradt kereseteket tőkeként összesíti, és ezt állítja szembe azzal a jövedelemtöbblettel, amelyet a magasabb képzettségű dolgozók élveznek az alacsonyabb képzettségűekkel szemben. (A főiskola elvégzésének összes magánköltségét közvetett és közvetlen költségekre bontotta, - a közvetlen költségek közé sorolta a tandíjat, a tanuláshoz szükséges könyvek árát és minden megélhetési költséget azon felül, ami akkor is fellépett volna, ha az adott személy nem tanult volna tovább. A közvetett költségrészbe a továbbtanulás miatt elmaradt kereseteket számította.)

Témánk szempontjából fontos megemlíteni, hogy a felnőttképzés és a munka közbeni képzés az elmélet kezdetei óta részét alkotják az ember képességeit növelő, s így az emberi tőkét növelő tényezőknek. Például Schultz öt fő kategóriába sorolja az emberi képességeket növelő tevékenységeket:

1. az egészségügyi létesítmények és szolgáltatások - amelyek az emberek élettartamát, erejét, állóképességét, vitalitását és életképességét befolyásolják;

2. a munka közbeni képzés;

3. a formális, szervezett, elemi, közép- és felsőfokú oktatás;

4. a felnőttképzési programok;

5. az egyének és családok vándorlása a változó munkalehetőségekhez való alkalmazkodás érdekében.

Az alábbiakban kiszámítjuk részint a felnövekvő nemzedékre vonatkozóan, valamint a felnőttképzésre vonatkozóan az egyéni és a társadalmi megtérülési rátákat.