Előszó

Isten az embereknek három különböző uton nyilatkoztatja ki magát: ugymint az emberi észben, az absolutumnak vele összeforrt s tőle elválaszthatlan eszméje által; a világban, a nagy mindenségben uralkodó rend és czélszerüség által; és a történetben, a gondviselésnek benne feltünő természetfölötti cselekményei által.

A történet-bölcselmi értekezés, mellyet e kis füzetben van szerencsém a t. közönségnek átnyujtani, a kinyilatkoztatás ez utóbbi utját tárgyazza, czélul tüzvén ki, bebizonyitani: hogy az emberi-nem történeti viszontagságait egy személyes, bölcs, mindentudó és mindenható lény, és pedig eleve az erkölcsi világ természetéhez és szükségeihez képest megállapitott, általános terv szerint vezérli.

A tárgy eléggé fontosnak látszott, hogy az értekezés, melly először 1852-ben az általam kiadott "Emlékkönyv" 2-dik kötetében jött ki, a pesti országos egyetem tekintetes s tudós theologiai karának figyelmét magára vonja, s aztán általa 1855-ben a Horváth-féle jutalomdijra azon hozzákapcsolt kivánattal érdemesittessék, miszerint szerzője azt nagyobb elterjedése okáért külön is kiadni sziveskedjék.

E nem várt kitüntetés eleinte azon gondolatot keltette fel bennem, hogy az ez értekezésben kifejtett nézetet bővebben, tehát nagyobb, önálló munkában, korszakról korszakra az egész történeten keresztülvezessem, s illetőleg az eseményeknek az egy isteni eszmére visszavitele és mintegy hozzákapcsolása által kitüntetni, kiemelni törekedjem. Azonban a feladat bővebb megfontolása után lehetetlen volt észre nem vennem, mikép ez évek hosszú sorát igénybevevő vállalkozás fogna lenni: nem lehetvén azt máskép megoldani, mint ha azon modorban, mellyben "Columbus vagy Amerika felfedezése" czimü munkám irva van, Mózes, Cyrus, Nagy-Sándor, Augustus, Nagy-Constantin, Nagy- Károly, IX. Lajos, Hunyady János, V. Károly, Nagy-Péter és I. Napoleon (hogy Krisztust, emberi nagyságokról szólván, ne is emlitsem) korszakának történetét pragmatice külön-külön kötetben irom le. A szándokkal ugyan nem hagytam fel, s ha Isten életemnek kedvez, az emlitett korszakok történeti leirását, habár nem is a felhozott rendben, egyenkint megkisértendem: mindamellett ha, mit kötelességemnek ismerek, a theologiai kar kivánatának megfelelni akarok, be kelle látnom, hogy a jelen értekezés ujabbi külön közzé tételétől magam még se menthetem fel, nem csak azért, nehogy a kiadás messze-időre maradjon, de, és még inkább azért is, mert ama korszakok történeti leirása nem csupán magának az értekezésnek bővitése, hanem inkább a benne fejtegetett szellem koronkinti nyilvánulásának, minden eseményeket magába foglaló ecsetelése fogna lenni.

Elhatároztam tehát, hogy az értekezést szakaszokra osztva, s csupán egyes uj fejezetekkel (az 1-ső, 15-, 19. és 20-dik) megbővitve és jegyzetekkel ellátva, közrebocsátandom; s hogy a bővebb elterjesztésre nézve a tisztelt kar óhajtásának a lehető mértékben megfeleljek, abból egy-egy példánynyal minden szent-istván-társulati tagnak kedveskedendem.

Mi magát az értekezést illeti, szabad legyen erre nézve csupán két észrevételt tennem. Először: az által, hogy a történetben egy általános, változhatlan és csalhatlanul czélját érő isteni tervet állapitok meg, legkevesbbé sem zárom ki valamint az emberi akarati szabadságot, mint erről az értekezés folyamában tüzetesen is szólok, ugy ama másodrendü tényezőket sem, mellyek, mint például a nemzetiség és nyelv, a földtani és égalji befolyások, vérmérséklet, stb. az emberiség fejlésére elvitázhatlan befolyással vannak. Megállanak ezek elméletem mellett mind, csak hogy alárendeltségben a Legfőbb iránt, ki által a rendszerbe czélszerüleg illesztetnek, s ki senki más, mint maga az Isten. - És másodszor: hogy nagyon is érzem a tulterheltséget, melly értekezésem egyes helyein az eszméknek összetolulása által előidézve, előadásomat itt-ott, meglehet, nem csak homályossá, hanem kellemetlenné is teszi. Miért azon megjegyzés mellett kérek a t. olvasótól bocsánatot, mikép reméllem, hogy mind az, ki a természeti philosophiában jártas, s e mellett a bibliai eseményeket csak iskolai kézi-könyv után is ismeri, engem daczára ama tulterheltségnek is könnyen megérthetend. Hol röviden sokat kell mondani, vagyis határozottabban szólva, néhány iven a történet philosophiájának keresztény elvét az egész történeten megállapitólag és minden fő mozzanatok megérintésével keresztül kell vinni: ott illyesmi aligha kikerülhető.

Pesten, jun. 1-jén, 1857.

A szerző.