
CÍMLAP
Versényi György
Bányák, bányászok, hagyományok
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ (Paládi-Kovács Attila)
BEVEZETÉS (Hála József)
TANULMÁNYOK, CIKKEK
A bányavidéki néphagyományok gyűjtéséről
Karácsony- és szilveszteresti babonák. (Részletek)
Lakodalmi babonás szokások. (Részletek)
Nagyheti babonák. A hazai népéletből. (Részletek)
Felvidéki néphagyományok. (Részletek)
Húshagyókedd a Felvidéken
Szent Iván-est a Felvidéken. (Részletek)
A keresztcsőr. (Madarászó kirándulás)
A bányarémről
Ethnographia és ethnographiai társaság. (Részlet)
Egy régi szabályrendelet
Babonás napok. (Részletek)
Körmöc vidéki gyermekversikék és mondókák
Deutsche Volkslieder aus der Körmöcbányaer Gegend. [Német népdalok Körmöcbánya vidékéről]
Adalékok a gyermekekről való magyar néphithez. (Részletek)
A néphagyományok gyűjtéséről. (Részletek)
Felvidéki népmondák. (Részletek)
Húsvéti szokások. (Részletek)
Erdélyi népmondák. (Részlet)
KÖLTEMÉNYEK
Bányászdal
Bányászdalok
Bányászmondák
I. A keresztcsőrről
II. Vadászszerencse
III. Az Omlás
IV. A tündérgyík
V. A szlatinai sóvágó
VI. Szomolnok
VII. Kíváncsiságból
VIII. A bányarém bosszúja
IX. A jelek
X. Az asszony verve jó
Széles Kata
Bányászünnep
A bányász
Bányászkorcsma
Bányászdalok
Hófuvatban
A gyémántbányász
Bányászdal
Mese. (De csak félig)
A szegény törpe
Krisztus és a bányászok
A bányász
ÖNÉLETRAJZI ÍRÁSOK
Harminc év! (Hegyesy Vilmosnak)
Jubiláris gondolatok (Részletek)
Gyermekkori emlékek
Szerkesztői jegyzetek
Versényi György, a magyarországi bányászfolklór kutatója (Hála József)
Előszó
Versényi György (1852-1918) a magyar bányászat folklórjának úttörő,
mindmáig egyik legeredményesebb kutatója Erdély szülötte volt. Kalotaszeg
egyik kis falujában, Szucsákon született 1852. február 2-án. A falu nevét
ma Szucságnak írják. Törzsökös erdélyi család sarja, ősei évszázadok óta
Erdélyben éltek, bár a családnév alighanem egy baranyai falu nevének
származéka. Iskoláztatása a nagyenyedi és a kolozsvári református
kollégiumban kezdődött. Egyetemi tanulmányait nagy szegénységben
folytatta a budapesti egyetemen, ahol 1874-ben szerzett tanári oklevelet.
Versényi, mint arról a kötet végén olvasható önéletrajzi írásaiban maga
vallott, kora gyermekségétől fogva a költészet, az irodalom szerelmese
volt. Életművének nagyobb hányada szépirodalmi természetű, ezért őt a
magyar irodalomtörténet költőként, íróként, esztétaként tartja számon.
Irodalmi lexikonok verseit, elbeszéléseit, dalművét és egy 18. századi
dalgyűjtemény kiadását említik. Tudományos munkásságáról nem szólnak.
Valójában igen termékeny szerző volt, akinek 52 éves koráig (1904-ig)
megjelent versei, prózai írásai, tudományos dolgozatai 23 kisebb-nagyobb
füzetben, kötetben láttak napvilágot. Írói munkásságának kezdeteit
önmaga 1874-től számította. Abban az évben jelent meg első verse és első
tudományos dolgozata, egyben doktori értekezése (Az aesthetika hazánkban).
Egy évnyi katonáskodását követően 1875-ben kinevezték a lőcsei főgimnázium
helyettes tanárává. Onnan újabb egy évi szolgálat után Körmöcbányára
került, ahol az Állami Főreáliskola rendes tanáraként 18 hosszú évet
töltött el. Ez idő alatt (1876-1894) alaposan megismerte a bányaváros
életét, népeinek nyelvét, szokásait, szájhagyományának világát.
A mostani gyűjteményes kötet döntően a Körmöcbányán eltöltött közel
két évtizedes életszakaszban kifejtett néprajzi munkásságát tükrözi.
Nagyobbrészt néprajzi gyűjtéseiből, adatközléseiből, értekezéseiből
válogatott írásokat tartalmaz. A néprajzi, folklorisztikai,
társadalomtörténeti közleményeket egészítik ki a bányászfolklórból és
az alsó-magyarországi bányavidék hagyományvilágából merítő költeményei,
melyek alátámasztják a kötet címadását, a Bányák, bányászok, hagyományok
mint címszavak kiemelését.
...