Előszó

Midőn atyám visszaemlékezéseinek gyüjteményét a hazai olvasóközönség szine elé bocsátom, teszem ezt azon meggyőződésben, hogy ezzel nemcsak a fiui kegyelet sugallatát követem, hanem az utolsó félszázadot jóval meghaladó időszak történetirásának, első sorban pedig gyér memoire-irodalmunknak teszek szolgálatot.

A könyv tartalmát illetőleg alig van mit mondanom.

A czikkeket minden nagyobb változtatás nélkül veszi az olvasó; mert - bár nem tagadható, hogy az egyes czikkekben foglalt részleteknek egymáshoz füzése és egységes egészszé alakitása a munka egyöntetüsége szempontjából talán előnyösebb lett volna - előttem mégis tulnyomó fontossággal birt az, hogy minden egyes czikk hiven tükröztesse vissza azon kort, melyben iratott és annak egyéniségét, a ki irta.

Ezen czélnak megfelelően a magyarázó jegyzetek száma csekély és a legtöbb czikknél arra szoritkoztam, hogy a megjelenés évét közöljem.

Végezetül még csak azt a kedves kötelességet kell teljesitenem - és ugy hiszem, hogy e tekintetben nemcsak saját igénytelen személyiségem, hanem az egész olvasóközönség nevében szólhatok - midőn a legmélyebb hálának adok kifejezést Wekerle Sándor nagyméltósága irányában, a kinek megragadó szépségü bevezetése a jelen könyvnek megbecsülhetetlen értékü ékességét képezi.

Budapest, 1902 november hóban
Falk Ernő