CÍMLAP
Sáska Géza
A szocialista és a polgári nevelés radikális alternatívái
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
I. A reformpedagógiák a demokráciákban és a totalitáriánus rendszerekben
II. A kapitalista társadalom iskolájának alternatívái
A szakmai ideológia alapeleme: a gyermek, mint megváltó
A beteg társadalom beteg iskolája
A kontinentális iskolázás gondolkodásmódja
A terápia és eredménye
III. A létezett szocializmus szocialista alternatívái
Alternativitás a szocialista magyar oktatásban
IV. A nevelés, és a polgári értékek alternatívája a diktatúrákban
A gyermek és az új társadalom embertípusa
A szocialista nevelés a szocializmusban
A Nagy Októberi Szocialista forradalomtól a béke első napjáig
A reformpedagógia Magyarországon a második világháborútól a szocializmus bukásáig
V. A szocialista és a polgári alternatív pedagógiai mozgalmak különbsége
VI. A rendszerváltás és az alternativitás
Az állami (közösségi) oktatás
A nem-közösségi iskolák
A központi oktatáspolitika irányai
A hivatkozott irodalmak jegyzéke
Summary
Bevezetés
A "reform" pedagógiai, vagy ahogy évtizedekkel később hívták a "szabad"
vagy az "új" iskola, a gyakorta az "alternatív" pedagógiai mozgalmak a
természetinek és abszolútnak tekintett gyermek szükségleteiből indulnak ki,
s ezzel többnyire el is vetik akár a ma is viruló polgári, akár a megbukott
szocialista társadalom iskolakultúráját, politikai berendezkedését,
rétegződésének legitimációs elveit. Az elvont gyermeknek tulajdonított
kielégítetlen szükségletek listájából kiolvasható társadalomkritikájuk
lényege.
A reformpedagógiai eszmék iskolakritikája a XIX. század végi különféle,
de egytől egyig antikapitalista, és az ettől távolról sem független
polgári kultúrát tagadó életreform mozgalmak valamilyen oktatás-ágazati
specifikumokkal kibővített önálló-szakmai eszmerendszert felépítő
leképződései (Skiera 2004). Ezek a pedagógiai elképzelések is ugyanazt a
történeti pályát futották be az elmúlt két évszázad során, mint azok az
alapeszmék, amelyekből maguk is fakadtak és építkeztek. Valamilyen új
társadalmi berendezkedés, új iskolák és az új embertípus, új életforma
kialakítását szorgalmazó többnyire a természeti (biológiai) meghatározottságú
emberből (és fiatal formájából a gyermekből) kiinduló és a társadalmi és a
gazdasági egyenlőséget hirdető (és ezért szocialista) politikai mozgalmak
rész-, olykor mellékszereplői a reformpedagógiák képviselői.