Bevezetés (részlet)

Statisztikai adatokkal igazolható, hogy a 90-es évek második felétől határozottan megnőtt a roma gyerekek részvétele az oktatásban, vagyis a korábbi időszaktól eltérően viszonylag jó eséllyel befejezik általános iskolai tanulmányaikat, és a korábbinál lényegesen többen iratkoznak be közülük valamilyen középfokú iskolába, elsősorban szakiskolákba. A fokozatosan javuló iskoláztatási adatok elsősorban a közoktatási rendszert érintő demográfiai hullámvölgynek és a gyereklétszámtól függő oktatásfinanszírozásnak (fejkvóta) köszönhetők, ami kifejezetten érdekeltté tette az iskolákat abban, hogy növeljék a beiratkozó gyerekek számát és ha csak lehet, ne engedjék kimaradni a tanítványaikat. Hozzájárult az iskolázottsági adatok javulásához az is, hogy a fokozatosan növekvő munkanélküliség a roma szülők számára is egyértelművé tette, hogy megfelelő iskolai végzettség nélkül 18 éves kor alatt gyerekeik tökéletesen esélytelenek arra, hogy munkát találjanak, és a gyerekek után járó szociális támogatások (családi pótlék, iskoláztatási támogatások) is abban teszik érdekeltté őket, hogy gyerekeik iskolában maradását szorgalmazzák.

[...]