Bevezetés

Felnőtt egy generáció, amely már több mint egy évtizede jár együtt a Szigetre. Ők, pontosabban mi már mind harminc körüliek vagyunk, némelyikünknek van gyereke - akár három is -, ám akadnak, akiknek nincs, sőt talán nem is tervezik. Életünk azonban nem csak gyermekeink számában mutat eltéréseket. A Szigetet kedvelők egy része dolgozik, míg mások tanulnak, vagy éppen munka mellett szereznek diplomát. Emellett merőben másképp gondolkodunk a szociális támogatásokról, a társadalmi csoportokról, sőt az életről, vagy ha úgy tetszik, a világ dolgairól. Nyilvánvaló is ez, hiszen különböző környezetből jövünk, különböző képességekkel és jövőképpel rendelkezünk. Így, a különbözőségekkel együtt, egymást elfogadva szórakozunk évről évre egymás mellett a Szigeten.

Egy dologban azonban mindannyian hasonlítunk: egészen máshogy gondolkodunk, mint azok, akik tíz vagy húsz évvel ezelőtt voltak fiatalok. Így hát szükségszerű, hogy megismerjük az új generáció gondolkodásmódját az őket érintő legfontosabb kérdésekben. Mert ahhoz, hogy igényeik megvalósuljanak, kérdéseikre választ kapjanak, az ő megkérdezésükkel kell intézkedéseket hoznunk, elősegítenünk a gyermekvállalást és támogatnunk a boldog anya- és apaszerepet.

A Népesedéspolitikai Kormányprogram célja, hogy olyan kormányzati intézkedéseket tervezzünk, illetve hozzunk meg, amelyek arra ösztönzik ezt a korosztályt, hogy tagjai - elődeihez hasonlóan - annyi gyermeket vállaljanak, amennyi a társadalmi reprodukció fenntartásához szükséges.

A fentiek folyományaként - mint a népesedéspolitikáért felelős kormánymegbízott - felkértem a Professzorok Háza Felsőoktatási Kutatóintézetet, hogy vizsgálja meg, hogyan látja a világot és tervezi a jövőjét ez a korosztály - a mi korosztályunk. Fontos, hogy mindezt megismerjük, hiszen e tudásanyag nélkül nem készülhet el az egyébiránt már formálódó, hosszú távú Népesedéspolitikai Kormányprogram.

dr. Újhelyi István
kormánymegbízott