Bevezetés

"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell."

Melyik hallgató nem érez így, mikor sikerül befejeznie diplomamunkáját, nos, én is így voltam ezzel főiskolai szakdolgozatom megírása idején, három évvel ezelőtt. Aztán meglepődve tapasztaltam, nem hogy "évmilliókig" nem jár el, de még csak évekig sem. Védésem után ugyanis alig telt el fél év és már módosult is Szerzői Jogi Törvényünk (2008. december 29.), méghozzá épp azokon a részeken, amelyekre előző szakdolgozatom épült. A változásokkal - azóta gyakorló könyvtárosként - már a munkám során szembesültem, és ez esetenként nem kis bosszúságot okozott. Nem volt hát mit tenni, újra beleástam magam a szerzői jogi szakirodalomba. Érdeklődésem mester szintű tanulmányaim során a web- és a digitális dokumentumok okozta jogi problémák felé fordult.

Ezek a problémák természetesen szakdolgozatom megírásának idején is léteztek már, azonban úgy érzem, talán még soha ezelőtt nem volt ilyen égetően fontos e problémakör megoldása, mint napjainkban, amikor is lépten-nyomon újabb és újabb digitalizáló vállalkozásokról hall az ember... Már nem csak könyveket, hanem képeket, térképeket is digitalizálnak, és már nem csak "régieket", amelyek kiesnek a védelmi időből. A másik problémát a nagy cégek monopolhelyzete jelenti, és valljuk be a technikai feltételek és az anyagiak az esetek többségében nem ott vannak, ahol a hozzáértés és a szaktudás, ez pedig megint egy sor új problémát hoz magával. Gondoljunk csak például a Google állandó pereire...

A problémakör a digitalizálás térhódításával tehát kibővült, mára már nem csak az eleve digitálisan létrejött dokumentumok védelmét kell megoldani - na persze ez sem kis dolog ám, ha belegondolunk - hanem már a bedigitalizált anyagokét is.

Globalizálódó világunkban - melyhez kulturális szempontból a digitális anyagok könnyű és gyors terjedése is nagyban hozzájárul(t) - jócskán megnehezedik a szerzői jog fő feladatainak biztosítása. Legfőképpen az egyes nemzeti kultúrák értékeinek megóvása és fenntartása, de szintén nehezebbé válik az alkotó tevékenység ösztönzése, valamint a jogosultak és felhasználók közti egyensúly fenntartása is.

Dolgozatom célja azoknak a könyvtárakat érintő szerzői jogi szabályoknak a bemutatása, melyeket a digitális dokumentumok és a rájuk épült szolgáltatások hoztak magukkal. Célom elérése érdekében először röviden áttekintem a szerzői jogi szabályozás kialakulásának történetét, annak szerkezeti felépítését, és a hatályos szabályozás alapjait. Ezt követi a digitális források fogalmi meghatározása, jogi szempontú sajátosságainak bemutatása, valamint a szerzői jog digitális környezetben történő érvényesítésére tett főbb próbálkozások részletes bemutatása. Munkám fő részében pedig a címben ígérteknek megfelelően a könyvtárakban található digitalizált anyagok, illetve a rájuk épült könyvtári szolgáltatások szerzői jogi kérdéseit igyekszem tisztázni. Különös tekintettel az olyan új szolgáltatásokra, mint a repozitóriumok vagy a digitális videógyűjtemények.

Dolgozatom megírásakor az elméleti és gyakorlati ismereteket egyaránt igyekeztem hasznosítani. Kutatásaim során a Magyarországon jelenleg hatályban lévő, a szerzői jogot szabályozó két törvényen, és törvény erejű rendeleteken (1999. évi LXXVI., és az azt módosító 2008. évi CXII. törvény, valamint a 117/2004. (IV. 28.) és a 100/2009. (V. 8.) kormányrendelet) túl nagy hangsúlyt kaptak a témában megjelent szakirodalmak - a hagyományos és elektronikus forrásokat egyaránt - melyeket igyekeztem teljességre törekvően áttekinteni, már amennyire ez lehetséges. A gyakorlati ismeretek többségét a saját, illetve a kollégák személyes tapasztalatai adták. Sokat segítettek még továbbá a különböző előadásokon, illetve a Katalist levelezőlistán felvetett gyakorlati kérdések, és a szakemberek erre adott válaszai.