Előszó

A L'Harmattan Könyvkiadóval 1999-ben állapodtunk meg egy korunk kiemelkedő ökológiai problémáit tárgyaló könyvsorozat kiadásáról. Első darabjai a globális felmelegedéssel, a kémiai és genetikai biztonságunkkal és a természetes ökoszisztémák közül az erdők problematikájával foglalkoznak. A Pálvölgyi Tamás által írt - már megjelent - könyv az új évezred kihívásai közül az éghajlatváltozásról szól. A 60-as évek elején a környezeti gondokat még lokális természetűnek tekintették, azt feltételezve, hogy a megoldás egyszerű és pusztán pénz kérdése. Napjainkban a hangsúly a globális természeti rendszerekre - mint például az éghajlat - és azok hatáselemzésére tolódott át. A sorozat második kötetét, amit most az olvasó a kezében tart, Darvas Béla jegyzi - kémiai-genetikai biztonságunk eddig megállapított törvényszerűségeivel foglalkozik. A "kémiai forradalom" mintegy 4 millió szintetikus vegyülete közül a növényvédő szerek, és az ezekkel történő élőlényirtás során a táplálékláncokban felhalmozódó szermaradványok változatos egészség- és környezetkárosító hatásaival ismerkedhetünk meg benne. Ha a jelenlegi ipari és mezőgazdasági környezetszennyezési tendenciák nem változnak, 2100-ra a Föld fajkészletének egyharmada kipusztulhat. Egyre több megválaszolásra váró ökológiai és táplálkozástani kérdést vet fel napjaink "biotechnológiai forradalma" is. A következő, hamarosan megjelenő könyvet Somogyi Zoltán készíti. A természetes ökoszisztémák közül az egyik legjelentősebbről, az erdőről szól, amelyet "sok-funkciós" természete tesz létfontosságúvá az emberiség számára. Területének csökkenéséből adódóan ellensúly nélkül marad az ipari légszennyezés hatása, ami a globális éghajlatváltozásig vezet. Ezen túlmenően a szakszerűtlen erdőgazdálkodás gyorsítja a talajeróziót, és megbonthatja a biológiai sokféleségen alapuló érzékeny ökológiai egyensúlyt is.

Az ipari, az energiaágazati, a közlekedési és a mezőgazdasági tevékenység jelentős környezeti igénybevétellel jár. A másodlagos környezeti hatásokat nem elemző "gazdaságfejlesztés" megkérdőjelezhető: szakszerűsége a levegő, a talaj, a víz minőségén, az ezekben élő közösségek állapotán mérhető. Ökológiai problémáink jelentős része az élőrendszerek kimeríthetetlen önregeneráló képességének téveszméjéből fakad. A 80-as évek elejétől, elsősorban a tudomány műhelyeiben, egyre világosabbá vált, hogy a környezetünk állapotában bekövetkező, esetleg még visszafordítható változások okán sürgősen cselekednünk kell.

Nemes Csaba
sorozatszerkesztő