Midőn e munka irásához fogtam, az volt kitűzött czélom, hogy a multnak földeritése és a jelennek rajza által kedves hiveim hitéletének szilárditására ez uton is csekély tehetségemhez képest valamit tegyek. De ime, mi a lelkipásztor és hivei közti szent kapocs erősbitésére volt szánva, az a sorsunkat atyailag kormányzó Gondviselés rendelkezése folytán búcsuszóvá, emlékké vált. Fogadd tehát szivesen e munkácskát, Te lelkes kis nyáj! fogadd részemről hálaemlékül a szives fogadás és három éven át tanusított szeretetért; buzdító emlékül részedre, hogy mindig szilárdul és rendületlenül ragaszkodj egyházunkhoz, mint őseid mindig ragaszkodtak. Légy hív ápolója mindannak, mi az egyház, az iskola, a haza javára szolgál, még ha áldozatokba kerül is. Isten veled!

Irám Baróton, 1867-ki október 29-én.
Veszely Károly.