Alig van szolgálati ágazat, mely a testület alkotását és összetételét figyelembe véve, a fontos feladatok oly halmazával, az egyéni felelősség oly sulyával és a különböző törvények, szabályok, rendeletek és parancsok oly tömkelegével volna megterhelve, mint a m. kir. csendőrség.

Mert egészen más a csendőr és más a különben ugyanazon czélt szolgáló és általában véve ugyanazon elemekből és ugyanolyan előképzettséggel biró egyénekből toborzott rendőr-legénység feladata és müködési köre. A rendőr-legénység müködése első sorban és legfőképen az utczai rendészet gyakorlásában összpontosul. A rendőr-legénység mellett, mihelyt az ezen feladat körén tulterjedő jelenségek mutatkoznak, ott van a többnyire jogvégzett, vagy egyébként kellő képzettséggel, ismeretekkel és tapasztalatokkal biró rendőr-tisztikar, a detektivek, a polgári rendőrök stb., kiknek a rendőr-legénység által esetleg észlelt büntetendő cselekmények nyomozását, kideritését azonnal kezükbe venni kötelességük levén, maga a rendőr-legénység az észlelt büncselekményekkel, a bejelentésen tul, egyáltalában nem foglalkozik.

Máskép áll ez azonban a csendőrre nézve. A csendőr-járőr, szolgálatba vezényeltetvén, szolgálatát önállóan teljesiti és nemcsak az általános közrendészeti teendőket végzi, hanem kötelessége a tudomására jutott büntetendő cselekmények kinyomozása, a tettesek kideritése, letartóztatása: ház- és személymotozás eszközlése; a tanuk és bünjelvények biztositása, a káros, a gyanusitottak, a letartóztatottak, a tanuk, szakértők stb. kikérdezése; szóval az előnyomozat bevezetése és teljes befejezése körül felmerülő összes teendők foganatositása.

Ha most elképzeljük, mennyi tudomány, mennyi szakismeret, mennyi jogi képzettség szükséges ahhoz, hogy a csendőr, a legfontosabb alkotmányos biztositék: a polgárok szabadságát oly közelről érintő müködésében, mindig és minden képzelhető helyzetben a törvényes alapon maradjon, attól se jobbra se balra egy lépést el ne térjen és igy a polgárokat a jogtalanságoktól, magát pedig a kellemetlenségektől megóvja; hogy az esetek ezerféle variatióiban mindig határozott nyugodtsággal, biztonsággal és ingadozás nélkül léphessen fel - igazán csudálnunk kell, hogy a hivatalos hatalommal való visszaélés, az őrszolgálatbani kötelességsértés stb. a csendőrlegénység által aránylag oly csekély számban követtetnek el.

De azért azok száma, kik ilyen cselekményekért a kerületi fogház egyes czelláiba kerülnek, mégis olyan jelentékeny, hogy önkénytelenül is gondolkozóba ejti mindazokat, a kik az intézmény érdekeit szivükön viselik; gondolkozóba ejti annál is inkább, mert az előtt, ki nem csak felületesen szemlél, hanem a dolog mélyébe hatol és mindenben az okozat forrását kutatja, tisztában áll az a körülmény, hogy ezen szerencsétlenek igen jelentékeny százaléka, a cselekmény szándékosságát tekintve, alig mondhatók bünösöknek - a modern judikatura a büncselekmény alkotó elemét és kritériumát csakis a szándékosságban keresvén, - hanem minden bünök abban áll, hogy a tömérdek ismeretet, mely hivatásukkal kapcsolatos, megemészteni, agyukban feldolgozni, emlékezetükben megtartani, értelmüket teljesen felfogni, a legjobb akarat mellett sem voltak képesek. És a katonai büntetőtörvény mégis irgalmatlanul rájuk mondja a bünöst, kidobja őket a testületből, megfosztja őket becsülettől, állástól és kenyértől és átadja őket a polgári társadalom megvetésének, növelvén velük az amugy is ijesztő módon szaporodó proletárizmust.

Az "Általános szolgálati határozványok" V. fejezet 3. pontja figyelmezteti is arra a csendőrt, midőn azt mondja: "Tekintve azt, hogy a csendőr szolgálatában nem járhat el kénye-kedve szerint, mert a törvények, rendeletek és parancsok stb. minden léptét és cselekményét, valamint az azokból kifolyó nyomozásokat, elővezetéseket, letartóztatásokat és fegyverhasználatokat szabályozzák: ennélfogva minden egyes csendőrtől követeltetik, hogy a különféle törvényeket, rendeleteket és parancsokat s az azokból folyó eljárást ne csak elméletileg ismerje, hanem azok gyakorlati alkalmazását teljesen értse, mert ellenkező esetben törvény- vagy szabályellenes eljárása alapján büntetésnek de sőt hadtörvényszéki eljárásnak is nézhet elébe."

És bizony nagyon számosan vannak, a kik a büntetésnek és hadtörvényszéki eljárásnak nemcsak elébe néznek, hanem olyan szerencsétlenek, hogy abban tényleg részesülnek is.

De azért természetesen a bünösnek lakolnia kell. És nem is azért hozom mindezt fel, hogy ennek ellenkezőjét kivánnám bizonyitani; de felhozom azért, hogy rámutassak arra, hogy végre eszközöket és módokat kell keresni és találni, hogy a 9000 főből álló hatalmas testület legénysége azon részének, mely a bünt nem keresi, attól legjobb tudása, igyekezete és akarata szerint óvakodik, de mégis akaratlanul, ugy szólva öntudatlanul beleesik és igy érdemtelenül viseli annak szomoru konsequencziáit: lehetővé tétessék a becsület és tisztesség utján való megmaradás, oly eszközt adván kezükbe, mely a labyrintusban való teljes tájékozást lehetővé tegye, a lábuk előtt folyton tátongó örvénybe való besodrástól megóvja és igy a testületnek tekintélyes számu tisztességes elemet, az utóbbinak pedig becsületét és kenyerét megmenteni alkalmas legyen.

Legfőképen ezek a szempontok lebegtek előttem akkor, a midőn ezen munka megirására határoztam el magamat. Az előbb hangoztatott eszközt vélem ebben a csendőrlegénységnek nyujthatni; azon eszközt, mely alkalmas lészen arra - legalább nagy részben - hogy a csendőrt a megbotlástól, a törvény- és szabályellenes cselekmények elkövetésétől és az ezzel együtt járó - és sajnos ez idő szerint oly gyakori - büntetés és hadtörvényszéki vizsgálattól megóvja és megvédelmezze.

Ez a szempont volt előttem irányadó a könyv alakjának a meghatározásánál is. Ugyanis, hogy a kitüzött czél elérhető legyen, a könyvnek oly alakban kellett megjelennie, hogy azt a csendőr könnyen magával vihesse külszolgálatba is. Ezért választottam zsebkönyvalakot és ezen okból nyomattam a lehető legvékonyabb papirra és kicsiny betükkel, hogy igy, daczára az abban feldolgozott igen tekintélyes anyagnak, - mely egyébként egy száz ives hatalmas kötetet is betöltött volna - a könyv mégis a lehető legkisebb térhelyet foglaljon el.

Az érintett főirányelv mellett azonban arra is törekedtem, hogy a csendőr-legénység valamennyi egyéb tudni-valót is megtalálja a könyvben. Azért felvettem abba mindazt, ami a csendőrt akár szolgálata és hivatása, akár pedig állása és egyéniségénél fogva, a legtávolabbról is érinti vagy egyébként érdekelheti, még pedig mindezt lehető tömören, de azért kimeritően és szorosan a fennálló törvények, szabályok és rendeletek stb. szellemében tárgyalva. Az egyes czimek végén zárjelben ott találja az olvasó a vonatkozó törvény, rendelet stb. §-át vagy pontját, ez után pedig, a mennyiben büntetendő cselekményről van szó, az eljárásra hivatott hatóság megjelölését. A törtszámoknál a felső szám a §-t, az alsó pedig annak pontját jelenti. Hogy a szükséges tudnivaló feltalálását lehetőleg megkönnyitsem, az egyes pontok összes lehető czimszavait beiktattam, mindenütt utalva azon pontra, a hol a kérdés tárgyalása megtalálható.

Mindezekből eléggé kiviláglik, hogy a csendőr-legénység a könyvnek minden alkalommal igen jó hasznát veendi. Nagy hasznát veszi odahaza is, midőn egy konkrét kérdés felmerülésénél, sok keresgélés és utánjárás nélkül, egy pillanat alatt megtalálja a teljesen megbizható, biztos támpontot nyujtó, felvilágositást; hasznát veszi azonban különösen fontos szolgálati megbizatások és kiküldetések esetén, midőn a könyvet magával vive, az adott esetre vonatkozó eljárást pár pillanat alatt áttanulmányozva, a tudás biztosságával és a tájékozatlanságból eredő félelem és aggódástól menten jelenhetik meg a helyszinén, a mi mindenkor nemcsak a csendőr müködését teszi hatályosabbá, de a szolgálat javára és üdvére is szolgáland. De hasznát veszik e könyvnek a kir. biróság, ügyészség, közigazgatási és rendőrhatóságok is; mert egyrészt megismervén abból a csendőrség müködésére vonatkozó szabályokat és a csendőrséggel való érintkezés módozatait, ezáltal a közérdekben való együttes müködés megkönnyittetik; másrészt pedig a könyvben a különböző büntetendő cselekmények (büntettek, vétségek, kihágások) lexikonját is feltalálván, azt mint könnyen és gyorsan tájékoztató kézikönyvet igen előnyösen használhatják.

Felvettem e könyvben a leggyakrabban használt terminus-technikusokat is, még pedig leginkább a sajtó tájékoztatása czéljából. Ugyanis nem ritkán érintett a legkellemetlenebbül - és velem együtt bizonyára más szakembert is, - midőn a sajtóban a csendőrségre vonatkozó valamely közleményt olvasva, abban, bizonyára a legjobb intencziókkal papirra vetett, de legtöbbnyire az intézmény tekintélyét és prestigéjét mélyen sértő, tájékozatlanságból eredő kifejezéseket találtam.

[...]