Fülszöveg

Bizonyára nem kevesen vannak olyanok, akik úgy tervezik, hogy csatlakozásunk után az Európai Unió valamelyik tagállamában fognak dolgozni. Ezzel kapcsolatban nyilván arról is gondolkodnak, hogy miként tudnak majd az idegen nyelvi környezetben boldogulni. Nos, a helyzet nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik. Tételezzük fel, hogy valaki Magyarországon kíván dolgozni. Bármilyen furcsának is tetszik, a dolog úgy áll, hogy nem feltétlenül követelhető meg tőle a magyar nyelv ismerete. Ha ugyanis a munkájához nem szükséges az, hogy magyarul tudjon, akkor éppúgy elnyerhet egy munkát - már persze ha uniós polgár -, mint hazánk bármelyik fia. És ugyanez a helyzet a mi esetünkben is. Ha valamelyik uniós tagállamban kívánunk munkát kapni, és a munka nem követeli meg az ottani nyelv ismeretét, akkor a helyi dolgozókkal egyenlő eséllyel pályázunk. Tény persze, hogy a munkák igen különfélék. Egészen más szintű nyelvtudásra van szüksége egy takarítónőnek, egy titkárnőnek és egy egyetemi előadónak. Ha belegondolunk abba, hogy az Európai Unióban a legtöbb külföldi a szolgáltatásban, a vendéglátóiparban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban és az idegen forgalomban dolgozik, akkor látjuk, hogy a nyelvtudás hiánya nem kizáró feltétele az alkalmazásnak. Annyi azonban bizonyos: aki idegen nyelvet, esetleg nyelveket tud, az mindenütt előnyben van. Az pedig egyértelmű, hogy igazán kvalifikált és jól fizetett munkához szinte bizonyosan szükség van, ha nem is a helyi, de valamelyik világnyelv ismeretére.

Dr. Gellérné dr. Lukács Éva
Személyek szabad áramlása
munkacsoport vezetője
Egészségügyi, Szociális és
Családügyi Minisztérium