Soha sincs valamely nemzetnek nagyobb szüksége múltjának ismeretére, mint midőn jövőjének alapját akarja lerakni és megszilárditani.

Azon kor, melyben II. Rákóczi Ferencz és kortársainak ezen eredeti levelei megjelennek, épen olyan, mely a magyar nemzet sorsa felett elhatározólag dönteni készül. Szeretnők feltámasztani az ország egykori atyáit, hogy tanácsaikkal az unokák lelkesedését gyámolitsák; hevét mérsékeljék, vagy tüzét élesszék; életre kelteni az elhunyt hősöket, hogy mint hajdan az elhullt hunnok szellemei, részt vegyenek utódaik élethalál harczaiban.

[...]

A magyar történelem ujabb s legérdekesebb korszakának: a nemzet ősi jogaiért küzdött szent harczának története még nincs meg írva, s megírásának kora fájdalom még máig sem jött el.

De az adatok gyűjtésének ideje itt van, s legjelesebb irodalmi férfiainkat e téren: egy Szalayt, Toldyt, Mikót, közelebbi időkben ez eszme zászlója körül látjuk csoportosulni.

A legközelebbi korszak megmutatta, mily igazán fogta fel az irodalom itt is hivatását.

A nemzetnek nem csak jelene és jövője, de múltja is veszélyben forgott, s nem az illetőkön múlt, hogy egyik, mint másik megsemmisittessék.

Azok, kik őseink oszlopait ledönték; utczáink neveit megmásiták: szentségtelen kezekkel a nemzet oklevéltárait is feldulták. Több megye levéltárai hányattak szét; emlékek sikkasztattak el s volt oly parancs, mely aként hangzott, hogy helykímélés tekintetéből minden 50 éven felüli irat égettessék meg.

Szörnyűség! Hasonló egy nemzet oltárképeinek összetöréséhez, bálványainak megsemmisítéséhez. Még ennél is több: elzárása az ősök szellemének, szavainak az utódok füleitől; megsemmisítése a nemzet történelmének.

Jól tudák ők, hogy a mely nemzetnek múltja nincs, az jövőre sem számolhat; jól ismerék, mit mond a magyar költő:

"Mert boldogságra még kevés a szép jelen;
A multon épül az, s az emlékezeten."

Mi menthet meg bennünket ez egyszer már fenyegetett csapástól? Hitünk szerint: a nemzeti hagyományoknak megezerszeresitése, sajtó utján közlése.

Ez eszmék vezették kiadót II. Rákóczy Ferencz és kortársai levelezéseinek kiadására.

Óhajtandó, hogy az a nemzetnek oly részvétével találkozzék, mint a minőt az tárgyánál fogva megérdemel s mint a minő hazafi lelkesedéssel nyujtatik az olvasó közönség kezeibe.

Kárpátoktól Adriáig zeng a "Rákóczy indulója"; akarjátok ismerni a korszakot, melyben e lelkesítő nemzeti imádság született, a férfiút, kinek szelleme a mai koréhoz minden hősünk között legközelebb áll? ... Olvassátok e sorokat s közelebb juttok e czélhoz.