Kedves rokonaim.

Nem ragyogási vágy hevíte engem akkor, midőn ezen, nemzetségünk történetét és származását tárgyazó munkára szántam magamat. Írtam azt a multnak emlékéül, a jelennek tanúságául, hogy a jövőnek is biztos kalauzúl szolgáljon.

Legfőbb szándékom és tulajdonképen e családíratnak czélja az, hogy ez által rokonaimat azon öntudatban megedzeni sikerűljön: miszerint nemzetségünk mindeddig általa követett jellemének "a munkásság és becsületesség"-nek köszönheti csak századokon át tisztességes fenmaradását, melyhez a kiváltságos állás egyedül és mindenkor csak mellék fénysugarakkal járult. Ha és mennyiben tehát nemzetségem a Mindenható végzése folytán további életre és virágzásra van hívatva, családunk multja egyes szép példák nyomán figyelmeztet és komolyan elutasít minket a józanság azon biztos ösvényére, mely családunk egyedűli jelszava volt és leszen mindenkor: "a munkásság és becsületesség."

E nemzetség nem ismert keblében sohasem aristocratát; és noha vagyonosabb és emeltebb állású fiai sem hiányzottak, azok sem a fényűzés, hanem a józan takarékosság emberei voltak. Ők minden viszonyok közt készségök és tevékenységök által igyekeztek magoknak oly állást kivívni, mely polgártársaik közt kellő méltánylással találkozhassék. Azon körűlmény pedig, mely a közös család több tagját a művészet és ipar műhelyébe lépteté, soha sem vont választó-falat közéjök és azon rokonok és testvérek közé, kiket a sors és képesség az egyházi, hadi és polgári pályán szerepeltetett. Mindenik a maga körében hasznosan működött, mint méltó és kétségtelen tagja azon közös családnak, melynek jelszava a munkásság lévén, nem ez, hanem a tétlenség bánthatta és sérthette volna csak a rokoni érzületet. Átalában az ipar és gazdaság terén foglalkozók nem voltak akadályúl, hogy más rokon családtagok ismét, milyen példáúl Gáspár és Pál, az országgyűlési terem tagjaivá válljanak; vagy hogy mások a közpályán, a megyei fő hívatalos állásokon szerepeljenek, millyenekkel Szepes, Gömör, Árva, Nógrád megyéknél többel találkozunk. És míg a család ős idők óta a bányászat terén és pedig többször annak élén szerepelt, nem halványítá el ezek érdemeit, hogy más rokonaik ismét azon pályán csak szerényebb körben működhettek. Nem más hatással volt a családi érzűlet öszhangzására nézve a nemzetség több tagjának a tudományosság és irodalom terén méltányolt munkássága sem, melyre nézve elég lehet kiemelnem a legujabbi időkből Gusztávot, a m. tud. akademia rendes tagját, a hazai bölcsészeti tudomány egyik vezérét, ki a hadi pálya után kard helyett a tollat is dicsőséggel forgatta. És habár a közviszonyok állapota a család több tehetséges tagját, mint Nógrádban Ferenczet és Pált, Gömörben a csetneki Pált a közügyekben hivatási helyök elfoglalásától távol tartja, mindazáltal a társadalmi és szellemi téren a közügy érdekében hazafias részt vévén, mint a munkás foglalkozás emberei a gazdaság, vagy mint az utóbbi, a bányászat élén, használják fel szép tehetségeiket. A család ezen, csak dicsérhető jelleme általában ismeretes, és csak vonzó eszközűl szolgálhatott arra, mely szerint családunk mindkét nemű házasodások által hazánk ismertebb nemzetségeivel, mint a Kubínyi, Máriássy, Okolicsányi, Szulyovszky-Syrmiensis, Görgey, Madarász, Dráskóczy, Ujházy, nagy-réthi Darvas stb. rokoni kapcsolatba lépett.

Midőn tehát ezen családíratban őseink életéből merített és példákban előttünk álló családi jelszavunk: "a munkásság és becsületeség" egyik legfőbb tulajdona házunknak; óhajtom, hogy őseink példái ezen elvben csak megerősítő kalauzúl szolgáljanak, és erősen hiszem is, hogy családunk ezen legszebb erénye valamint a nemzetségi rokoni kapocs mindenkori fentartására, úgy, és ezáltal is a közhaza érdekében ezentúl is érdemek szerzésére hatályos ösztönűl fog szolgálni. És ezen óhajtásom foganata esetében magamnak is juthatand az élvezetnek annyi része, a mennyiben igyekvő óhajjal kisérem Szániszló, Miklós, Móricz, Donát és Húgó fiaim jövőjét és boldogságát.

Maradjon jelszavunk: az egyszerűség, munkásság és becsületesség. Isten velünk.

Nagy-Szombathban sept. 10. 1864.

igaz szivű rokonotok
Szontagh Dániel.