Magyar Elektronikus Könyvtár

CÍMLAP

Szellő János

A foglalkozási rehabilitáció elmélete és gyakorlata

TARTALOM, BEVEZETÉS

Tartalom

Bevezetés

1. Esélyegyenlőség a munkaerőpiacon, a megváltozott munkaképességű csoportok helyzete
1.1. A megváltozott munkaképességű emberek száma és jellemzői
1.2. Egyenlőség és diszkriminációmentesség
1.3. Az esélyegyenlőség kérdése hazánkban
1.4. Az Európai foglalkoztatási stratégiák szerepe a hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci esélyegyenlősége szempontjából

2. Az Európai Unió hátránykezelési stratégiái és a hazai sajátosságok
2.1. Az aktív munkaerő-piaci programok arányainak és ráfordításainak növelése és főáramba helyezése
2.2. A nyílt foglalkoztatás kiemelt támogatása
2.3. A megközelítés változása a fogyatékossággal élő emberek munkaerőpiaci részvételében
  Az Európai Szociális Alap jelentősége a foglalkozási rehabilitációban
2.4. A magyarországi helyzet a komplex foglalkozási rehabilitáció kialakítása előtt
  Vizsgálati rendszer
  A szolgáltatások
  Főáramú, aktív programok
  Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok szerepének változásai
  Fejlesztési feladatok megfogalmazása

3. A foglalkozási rehabilitáció magyarországi gyakorlata
3.1. A foglalkoztatáspolitikai rendszer rehabilitációs aspektusai
  Foglalkoztatási stratégia Magyarországon
  Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP)
  Az ÁFSZ stratégiája és akcióterve
  Integrált szolgáltatás, egyablakos rendszer kiépítése a munkaerő-piaci és a szociális ellátások ügyfeleinek
  Gazdaság, munkaerőpiac és a foglalkozási rehabilitáció
3.2. A komplex rehabilitáció rendszere
  A komplex rehabilitáció célja
  A komplex rehabilitáció minősítési rendszerének alapja az FNO
3.3. A foglalkozási rehabilitáció intézményei
  A nyugdíjbiztosítási igazgatóságok
  Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet
  Állami Foglalkoztatási Szolgálat
3.4. A rehabilitációs járadék
  A rehabilitációs járadékban részesülő személy kötelezettségei
3.5. A megváltozott munkaképességű személy útja a foglalkozási rehabilitációban
  A megváltozott munkaképességű emberekkel való foglalkozás alapelvei
  Az ÁFSZ célcsoportjai
  A foglalkozási rehabilitációban részt vevő személy megismerése, az első interjú
  Rehabilitációs járadékban részesülő személyekkel folytatott konzultációs tevékenység
  Tervezés, a megállapodás megkötése

4. Eszközök és módszerek a munkaerő-piaci integráció érdekében
4.1. A legfontosabb szolgáltatási rendszerek a foglalkozási rehabilitáció területén
  Az ÁFSZ szolgáltatási rendszere
  Az ÁFSZ regionális munkaügyi központjainak kapcsolata külső partnerekkel
  Szociális szolgáltatások
  Civil, illetve alternatív szolgáltatások
  Minőségfejlesztés, minőségirányítás
4.2. A képzés, az átképzés és a foglalkozási rehabilitáció
  Intézmények
  Alapelvek
  Kompetencia alapú képzés
4.3. Tanácsadók, mentorok feladatai
  A foglalkozási rehabilitációban közreműködő szakemberek köre, feladataik
  Módszerek, technikák számbavétele
  A megváltozott munkaképességű emberek motiválása
  Mentorszolgáltatás

5. A munkáltatók helye és szerepe a foglalkozási rehabilitációban
5.1. Munkáltatói érdekeltségek a foglalkozási rehabilitációban
  A rehabilitációs hozzájárulás
5.2. Támogatási rendszerek
  Bértámogatási konstrukciók
  Munkaerő-piaci programok támogatása
5.3. Foglalkoztatók, foglalkoztatási formák
  Akkreditált munkáltatók
  Atipikus foglalkoztatás
  Szociális gazdaság
  A szociális gazdaság Magyarországon

6. Meghatározó jogszabályok
  Törvények
  Kormányrendeletek
  Miniszteri rendeletek
  Az állami irányítás egyéb jogi eszközei

7. Irodalomjegyzék

Bevezetés

A megváltozott munkaképességű emberek továbbfoglalkoztatása évtizedeken át annak a munkáltatónak a feladata volt, akinél, amelynél a munkavállaló megváltozott munkaképességűvé vált. Magyarországon a gazdasági átalakulás mintegy 1,5 millió munkahely elvesztésével járt a foglalkoztatási szerkezet, a tulajdonviszonyok jelentős változása mellett. A munkanélküliség elsőként és legnagyobb mértékben a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegeket, köztük a megváltozott munkaképességű embereket érintette. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején az e csoporthoz tartozó személyek alapvetően passzív ellátásra (szociális járadékra, rokkantsági nyugdíjba stb.) kényszerültek és tartósan kiszorultak a munkaerőpiacról. Emellett a foglalkoztatáspolitika sem fordított kellő figyelmet a foglalkozási rehabilitációra, s ennek következtében a kilencvenes évek végére elengedhetetlenné vált a foglalkozási rehabilitáció átfogó, tartalmi megújulása.

1996-97-ben a nyugdíjreform során a változtatás előkészületei megtörténtek, azonban a számítások és a feltételek vizsgálata nyomán kiderült, hogy a passzív ellátási rendszerek átalakításának alapfeltétele az ellátórendszerből kikerülő vagy az átalakított ellátórendszerbe be sem kerülő emberek munkavállalási lehetősége. A megváltozott munkaképességű emberek ellátórendszerének átalakítására e feltételek hiányában nem került sor.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény 1996. évi módosítása rendelkezett a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásnak a munkaerő-piaci szolgáltatások keretében történő megvalósításáról, vagyis arról, hogy a foglalkozási rehabilitáció irányítása, koordinálása az Állami Foglalkoztatási Szolgálat hatáskörébe került.

A szervezeti keretek biztosítása mellett jelentős szemléletváltás következett be a hazai foglalkoztatáspolitikában. Előtérbe került a segély helyett munkát koncepció, új munkaerő-piaci programok és szolgáltatási rendszerek nyertek teret, s az előrelépésben különösen inspiráló volt az Európai Unióhoz való csatlakozás. A hátrányok kezelésében egyre jobban meghatározó lett a személyre szabott problémamegoldó megközelítés, a holisztikus szemlélet és a munkaerőpiaci esélyegyenlőség biztosítása.

Az utóbbi években megkezdődött a foglalkozási rehabilitáció teljes körű átalakítása, a komplex (orvosi, szociális, mentálhigiénés és foglalkozási) rehabilitáció alkalmazása. A reform első fázisát a támogatási rendszer tartalmi és minőségi átalakítása jelentette, emellett megváltozott a minősítés és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások rendszere. 2008-tól bevezették a rehabilitációs járadékot, és az intézményrendszer változásából adódóan újra kellett gondolni a foglalkozási rehabilitáció kapcsolatrendszerét.

Jegyzetünk célja bemutatni a foglalkozási rehabilitáció elméleti és gyakorlati fejlődését az Európai Unióban és hazánkban. Megismertetni a hallgatóval a foglalkozási rehabilitáció rendszerét, intézményeit, a szolgáltatásokat, a támogatásokat és mindazokat a tényezőket, amelyek befolyásolhatják a megváltozott munkaképességű ember sikeres foglalkozási rehabilitációját.