Bevezetés (részlet)

Gróf Teleki Sámuel erdélyi kanczellár külföldi úti jegyzetei befejezésök után 138 évvel kerülnek a nyilvánosság elé. Nem is régóta ismeretesek. Marosvásárhelyt, az irójok által alapított Teleki-könyvtár két nagy ládában őrizte az alapitó iratait s ezekből a most kiadott Napló csak 1906 nyarán került elő, mikor a ládákat a marosvásárhelyi Teleki-levéltárba áthelyezték. Addig ismeretlenül pihent a Napló sok, irodalmi értékű és történeti fontosságú levél társaságában. Kazinczy Ferencz, Révai Miklós, Kisfaludy Sándor és mások ott talált leveleit már megismertette felfedezőjök, ifjabb Biás István a szakközönséggel, most ugyanő gondozta e Napló kiadását is.

Úgy kerül az olvasó kezébe a Napló, a mint írója hagyta. Az iró dédunokája, gróf Teleki Sámuel v.b.t.t. bocsájtja közre azért, hogy elődjének kegyelettel ebben is emléket állítson. Az ember megértéséhez, méltánylásához jelentékenyen járúl ezzel hozzá.

A bevezetés irója nyomtatásban vette kezéhez a Naplót, feladata csupán értékének megvizsgálása volt. Maga a Napló erre a kiindulás, de mindjárt első sorai szükségessé teszik, hogy a lehetőségig megismerjük az iró életének a naplóírást megelőző korát, mert csak igy itélhetjük meg a Napló tartalmának az egyén szempontjából való értékét. Az iró személyétől nagyon is függ jegyzeteinek értéke, de azért ennek megállapításában magasabb mértékre is szükség van, még pedig arra, hogy az irodalmi jelentőségét keressük. A szóban levő Napló irójának ifjú koráról, külföldi tanulmányairól szól s igy a magyar nevelés történetéhez szolgáltat adatot. A mennyit ez adat ér, annyi értéke van irodalmi tekintetben az egész Naplónak. Ezt az értéket növeli aztán az első szempontból, az iró személyére való tekintettel nyert eredmény. Ha az iró nevezetes ember, akkor fejlődése nem csak egyéni érdekű, hanem történelmünkhöz rejtett adatokat is nyujthat.

[...]