Bevezetés

Mennyi a várható élettartama egy házas férfinak vagy egy elváltnak, mennyi egy hajadonnak, egy özvegynek a különböző életkorokban? Hány év van még hátra várhatóan egy házasságból, ha ismert a házastársak kora, hány évvel éli túl egyikük a másikat, feltéve, ha megözvegyülnek, vagy hány évig élnek várhatóan a válás után?

A kiadvány - különböző múltbeli és közelmúltbeli időpontokra vonatkoztatva - tárgyalja a fenti kérdéseket, ezzel lehetővé téve az időbeli változások nyomon követését is. Kiindulópontja egy - az özvegyek várható élettartamára irányuló - kérdésfelvetés volt, melynek közvetlen általánosításaként adódott a különböző családi állapotú népesség halandósági tábláinak előállítása. A következő lépés a házasságok várható tartamának meghatározása volt, esetleg a házasság "kimenetelének" (válás, halálozás) függvényében. Ehhez már házaspárokra vonatkozó megfelelő statisztikákkal kellett rendelkezni. A két probléma megoldhatóságának elemzése után és módszertanának kifejlesztése közben már természetesen vetődött fel a házasság utáni élet vizsgálata, azaz a túlélés várható tartamának kiszámíthatósága. Itt is értelmesnek látszott megkülönböztetni egymástól a házasságot követő családi állapotokat (elvált, özvegy). A kiadvány a fentieknek megfelelően három fejezetből áll.

1) A családi állapot szerinti rövidített halandósági táblák módszertana megegyezik a KSH-ban használt általános "állapot független" módszertannal, azzal a különbséggel, hogy az egyes családi állapotokban élők népesség- és halálozási számait használja a halálozási valószínűségek és ezeken keresztül a tábla elemeinek becslésére.

2) A házasságtartamok kiszámítását az tette lehetővé, hogy a népszámlálások éveire - és csak akkorra - vonatkozóan rendelkezésre állnak a házaspárok kor(pár)függő létszám-, halálozási és válási adatai. Ez a fejezet a következő kérdésre ad választ: adott egy (x, y) korú házaspár (x a férj kora, y a feleségé) ismeretlen számú házasságban eltöltött év után, várhatóan hány év van még hátra a házasságukból, feltéve, hogy elválnak vagy feltéve, hogy a férj vagy a feleség meghal, vagy nem feltéve semmit, azaz ilyenkor az ismertetett három ok közül a "legkorábbi" miatt ér véget a házasság.

3) A "Túlélés" c. fejezet egyrészt azt tárgyalja, hogy az (x, y) korú házaspár egyik tagja várhatóan hány évvel éli túl a házasságot, ismét feltéve, hogy elválnak, vagy feltéve, hogy a másik meghal, vagy nem feltéve semmit. Másrészt meghatározza az (x, y) korú házaspár adott családi állapotú (özvegy, elvált) és nemű túlélőjének a várható teljes élettartamát, azaz a házasságból még várhatóan hátralévő tartam és a túlélési tartam összegét. Tehát azt például, hogy egy (x, y) korú házaspárból a férjnek mennyi a hátralévő várható élettartama, feltéve, hogy ő fog megözvegyülni (vagy elválnak, vagy nem feltéve semmit, azaz hogy e két ok bármelyike vet véget a házasságnak).

A második és a harmadik fejezetre, azaz a házasságok várható hátralévő tartamának, valamint a várható túlélési tartamok kiszámítására eredeti módszert fejlesztettünk ki.

A családi állapot szerinti halandósági táblákat - az időbeli tendenciák megfigyelésére - az 1970., az 1980., az 1990. és a 2001. évi népszámlálás, illetve a 2007. év népességére vonatkozóan állítottuk elő. A várható házasságtartamokat és a túlélési tartamokat pedig kizárólag a fenti négy népszámlálási évre vonatkozólag, mivel a házaspárok korfüggő létszámadatai csak ekkorra állnak rendelkezésre.

Az eredmények helyes értelmezéséhez már most felhívjuk a figyelmet arra, hogy - amint az a módszertanból is kiderül - a különböző családi állapotban eltöltött várható élettartamok kiszámítása azzal az alapfeltételezéssel történik, hogy ez a családi állapot a vizsgált személy haláláig változatlanul fennmarad. Azaz a hajadon, a nőtlen, az elvált és az özvegy nem házasodik meg (újra), a házas nem válik el. Ezt lehet úgy is értelmezni, hogy a számított eredmények csak ilyen "életpályájú" személyekre érvényesek. Nincs akadálya ugyanakkor egy gyakorlatiasabb modell alkalmazásának, amely "megengedi" az újraházasodást és az újraözvegyülést. Erre a bonyolultabb problémára vonatkozik a "többállapotú rendszerek" Markov-modellje, amely az egyes állapotok közötti átmenetek valószínűségeivel számol. A szükséges adatok (az újraházasodás stb. arányszámai) is rendelkezésre állnak. Azonban járulékos nehézségek is adódnak, például: két özvegység között nyilván mások a házas halálozási valószínűségek, mint az első házasság alatt. Továbbá bizonyos állapotokba kisebb vagy nagyobb valószínűséggel lehet bekerülni először, mint másodszor vagy harmadszor stb. Tehát egy ilyen modellhez "múltfüggően" strukturált adatok lennének adekvátak. E tanulmányban az egyszerűbb modellt alkalmazzuk.

A közölt számítási eredmények lehetőséget kínálnak különböző szempontú és módszerű feldolgozásokra, kutatásokra, esetleg más, külső adatforrásokkal történő egybevetés útján is.

A számításokban kivétel nélkül demográfiai jellegű arányszámokból becsüljük először a valószínűségeket, majd ezekből a különböző tartamok várható értékét. Eltekintünk a közvetlen valószínűségek részletes elemzésétől, ehelyett inkább az áttételesebb várható tartamokat vizsgáljuk. Ezek megértése - összetett mivoltuk miatt - gyakran nem könnyű. Már a legegyszerűbb, a rögzített korhoz tartozó várható élettartam is az adott - és az annál magasabb - életkorokhoz tartozó halálozási valószínűségeknek egyfajta "összegöngyölése". A számszerű eredmények részletes vizsgálata helyett inkább általános megállapításokat teszünk, ugyanakkor megkíséreljük feltárni a belső összefüggéseket és a meglepőnek tűnő jelenségek okait.

A kiadvány a bemutatott hármas tagolást követi, mégpedig minden fejezetet a számítás módszertanának ismertetésével kezdve.