"Mindkettőtök számára másfajta ígéretnek látszottam, de amire végül feltettem magam, abból sem váltottam valóra jóformán semmit, hiába volt meg bennem ez a többlet, ami megmenthetett volna a középszerűségtől. Nikol szinte azzal vált el tőlem: "Benned nem lehet csalódni, Kál, te azt sohasem engednéd meg magadnak." - Be kellett volna vallanom, legalább neked: tévesen ítélsz, hiszen megannyi ellenérvvel szolgálhatok."

Valóban, a regény a főhős, Vidrai Kálmán "megannyi ellenérvét" - gyengeségeit és megalkuvásait - sorakoztatja fel, és az önmagával szembeni küzdelmek szakadatlan láncát. És erejét: Vidrai Kálmán megcáfolja a maga előtt felállított mérce túlzott magasságát; a kompromisszumokkal és önvádakkal, de száguldó ismeretekkel teli út egyenessé formálja az embert, ha az út végén tisztán látja a célt; megkeményítik a vállalások, még inkább a kényszerűen vállalt megalkuvások...

Ma ezek nélkül megélni nehezebb, mint beletörődni a korunktól életidegen mártíromságba.

Miközben megismerkedünk a Vidrai Kálmán életét alakító segítő vagy keresztező emberekkel és a közreműködésükkel a főhős elé állított társadalmi szituációkkal, rálelhetünk mindazokra a mindnyájunk előtt felmagasodó kérdésekre, amelyekre szeretnénk mi is megalkuvások nélkül válaszolni, bár tudjuk, hogy a válasz és a választás nehézsége köveket is megingatott már szilárdságukban...

De a kimondatlanul elfogadott, kényelmes és hamis magatartásformákat ki kell irtani a társadalomból - vallja a regény.