Bevezetés

Ez a füzet az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban, az október 23-a és november 4-e között elhangzott rádióadások, megjelent sajtótermékek anyagából tartalmaz idézeteket. A forradalmi események ugyan nem október 23-án kezdődtek és nem is értek véget a Szovjetunió november 4-én megindított támadásával. A magyar nép és az ország szabadságáért és függetlenségéért folytatott küzdelem ma is folyik, csupán eszközei módosultak. Ennek a most is tartó forradalom utáni korszaknak a harcaihoz kíván segítséget nyújtani ez az összeállítás.

A brosúra nem tekinthető a forradalom és szabadságharc megnyilatkozásait tartalmazó teljes értékű dokumentumnak. Különösen a jelzett időszakban kiadott újságok és röpiratok anyaga hiányos, mégis hűségesen adja vissza a népfelkelés eszmei-politikai tartalmát. Tárgyuk szerint csoportosítja a követeléseket és állásfoglalásokat, igyekszik áttekintést nyújtani a forradalom kibontakozó kül- és belpolitikai programjáról, a szabadságjogokért folytatott küzdelméről.

A források megjelölésében a helységnév az idézett szöveget sugárzó rádióállomás helyét, a római és arab szám a időpontját jelzi. Pl.: (Miskolc, X/26.). Az újságoknál a lap címét és megjelenésének dátumát találjuk. Az (R)-megjelölés "röpirat"-ot jelent. Ez a kiadvány tehát megbízható és pontos forrás azok számára, akik hűségesen ragaszkodnak 1956 történelmi jelentőségű szelleméhez, és hiteles dokumentum azoknak, akik tollal vagy szóval, irodalmi vagy politikai eszközökkel tovább harcolnak a magyar nép önrendelkezési jogáért, az emberségesebb jövőért. Az egyes fejezetekből kibontakozó eszmei-politikai program lényegét tekintve ugyanis nemcsak a kommunista rendszer elutasítása. Egyben az ENSZ alapokmányában lefektetett és utóbb a Helsinki-i megállapodásban megerősített emberi szabadságjogokra támaszkodó új politikai, társadalmi és gazdasági rend programja is. A kommunista rendszer alternatívája, egy kommunizmus utáni korszak körvonala bontakozik ki belőle.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eszmei alapjának részletes feltárása és előtérbe állítása két évtizeddel az események után sem felesleges. Megerősítheti az ország szabadságáért folytatott küzdelmet; elősegítheti a biztonságosabb politikai tájékozódást az időközben módosult nemzetközi és hazai viszonyok között; egységesítheti a széthúzó felfogásokat a külföldön élő magyarság soraiban, és segítséget nyújthat azoknak az alaptalan véleményeknek és támadásoknak a leszereléséhez, amelyek az 1956-os népfelkelést restaurációs kísérletnek, ellenforradalomnak vagy politikai realitásokkal nem számoló, romantikus szabadságharcnak igyekeznek minősíteni. Ebből a dokumentumból ismét kiderül az 1956-os magyar népfelkelés erkölcsi tisztasága, demokratikus jellege és politikai szükségszerűsége.

A magyar nép súlyos áldozatok árán kiharcolt néhány napos szabadsága elveszett, mert küzdelmét cserbenhagyták a nyugati nagyhatalmak és leverte a Szovjetunió katonai beavatkozása. A küzdelem jogosultságát és máig tartó szükségszerűségét azonban nem homályosították el a közbeeső évtizedek. Sőt, az események még inkább igazolták és ez bizonyítja 1956 októberének eszmei-politikai mondanivalójának ma is időszerű, történelmi jelentőségét.