A borsodi régió történetében ősidők óta fontos szerepet játszott a bányászat, volt időszak mikor ez az iparág a gazdaság motorja volt. Mint szerte Európában a bányászat nem egyszerűen egy iparág, hanem olyan tényező, mely a társadalmi életben, a településszerkezetben és a kulturális fejlődésben is fontos szerepet játszott.

Számos település jellegét a bányászat határozza meg még akkor is, ha ez a bányászat már évtizedek óta megszűnt.

A bányászat legrégebbi emléke megyénkben a miskolci Avas hegyen feltárt kovabánya, amelyből távoli ősünk a szerszámkészítéshez szükséges nyersanyaghoz jutott.

Közismert, hogy a középkorban hazánk bányászati nagyhatalom volt. Évszázadokon keresztül Magyarország volt Európa legnagyobb nemesfém termelője. A kor legjelentősebb arany-ezüst bányái a mai országhatáron kívül a Felvidéken és Erdélyben találhatók, a borsodi régióban is volt két jelentős bányaváros. A bányászat gazdasági súlyát és tekintélyét bizonyítja, hogy a jelentős bányásztelepülések a királytól bányavárosi címet kaptak, ami számos kiváltsággal járt.

Rudabánya Nagy Lajos idején kapott bányavárosi rangot. Itt a bányászat ezüst és réz kitermelésével kezdődött. A készletek kimerülése után a XVIII. században vasérctermelésre tértek át, melynek jelentősége a trianoni területvesztést követően különösen megnőtt. A rudabányai vasérc bányászata 1985-ben szűnt meg.

Másik középkori bányavárosunk Telkibánya, ahol a XIV. század első felétől folyt arany és ezüst bányászat. Ezen a területen a nemesfém bányászat a XIX. századig folyamatos volt. A II. világháború után megkísérelték a termelés újbóli beindítását, de az gazdaságtalanság miatt 1960-ban megszűnt.

A borsodi régió bányászatának történetében kiemelt szerep jutott a barnaszén bányászatnak, mely mintegy 150 éven keresztül a gazdaság egyik pillére volt.

[...]