E munkámmal kézi könyvet szándékozom adni a magyar ifjuságnak, melynek segítségével a honi zuzmókat meghatározhassák. Ez a czél vezetett az egész mű megirásában.

[...]

Az itt feldolgozott anyagot nagyobb részben gazdag gyűjteményem szolgáltatta, mert a mit Lumnitzer Flora Posoniensis-ében említ (összesen 43 fajt), s a mit Wahlehnberg Flora Carpatorum principalium-ában leir (összesen 110 fajt), igen kevés e munka anyagához képest. Endlicher Flora Posoniensis-ében, valamint a "Magyar Füvészkönyv"-ben leirt fajokat nem lehet tekintetbe venni, mert Endlicher annyit vett fel, a mennyit Lumnitzer munkájában talált, a "Magyar Füvészkönyv" szerzői pedig maguk mondják, hogy a közölt zuzmókat nem látták. Vizsgáltam ezenfelül Rochel, Kitaibel és Sadler zuzmóit, a mennyiben a nemzeti muzeumban megvannak, valamint Bothár Dániel pozsonyvidéki, Holuby József podhrágyi, Jermy G. liptómegyei, Kalchbrenner szepességi, Borbás Vincze sokféle vidéki zuzmóit, valamint azon fajok nagyobb részét, melyeket Lojka a Tátrán, Gömörben s a haza dél-keleti havasain gyűjtött, és a melyeket exsiccátákban kiadott. Végre használtam zuzmó-jegyzékeket is, különösen a melyet Körber Dalmácziáról, Noë Fiume környékéről, Klinggraeff Horvátországról, Knapp Szlavóniáról közöltek. Legtöbbet közlött Lojka Hugó tanár, a bécsi Zool.-botan. Gesellschaft és a m. tud. akadémia közleményeiben, meg Fuss Mihály, boldogult erdélyi lelkész, a ki 1878-ban az "Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde" folyóiratban összeállitotta Erdélyből a legrégibb idők óta feljegyzett zuzmókat, szám szerint 242 fajt.

A gyűjtött anyag meghatározásához az élő külföldi lichenológok közül Arnold, Rehm, Lahm és Nylander is hozzá járultak, a kik Lojka zuzmóinak nagy részét vizsgálták és mikroszkópi meg chemiai kutatásaiknak eredményeit is átengedték neki közlésre. Nylander azonban idevonatkozó észleletei nagy részét és új fajai jellemzését maga közlötte a "Flora" czímű folyóirat 1874. évfolyamában s az eredeti példányokat is megtartotta, a melyekről a leirást vette. Nylander különben a Jordan iskolájának tagja, mely majdnem minden egyénben fajt talál. Végre említenem kell Stein Bertalant, a boroszlói növénykert vezetőjét, ki az árvamegyei Babiagora honi zuzmóit már a sziléziai zuzmó-flórába is felvette.

Többet maga a munka mondjon magáról, melynek anyagát félszázad óta gyűjtöttem és számtalan metszetben mikroszkóppal vizsgáltam, első keletkezésüktől fejlődésük minden stádiumában. Most átadom ezt a magyar ifjaknak azon őszinte kivánsággal, hogy a zuzmók részletes vizsgálásából annyi örömet és annyi felvilágosítást szerezzenek, a mennyit abból én meritettem.

Eperjes, 1884 január.
Hazslinszky Frigyes.