Bevezetés (részlet)

Az EMKE időszámítása, amint az az egyesület összes jegyzőkönyveiből és jelentéseiből kitűnik, voltaképpen a legelső értekezlet pillanatától, 1884. december 27-től, karácsony harmadnapjától kezdődik. Az első összejöveteltől kezdve ugyanis, mintegy villamosütésre, oly gyorsan történt az egyesület erkölcsi, anyagi és szervezeti fejlődése, hogy az 1885. április hó 12-én megtartott alakuló s még inkább az ugyanez évi augusztus hó 31-én végbement első rendes tisztválasztó közgyűlésig 6303 örökös, alapító, rendes és pártoló taggal, 452.476 K vagyonnal s 25 megyei, városi és vidéki fiókválasztmánnyal már kész volt az Emke és így valójában 1909. december 27-kén kellett volna az Emke negyedszázados ünnepét megtartani. Az utóbbi évek során közbejött országos politikai és azzal kapcsolatos társadalmi események miatt azonban az Igazgató-választmány és a Közgyűlés úgy határozott, hogy a közhangulat csillapultával és a várható tartósabb elhelyeződés beálltával, két évvel később, 1911. szeptember 8-án tartassék meg az ünnepi közgyűlés és pedig az Orsz. Közművelődési Tanáccsal egyetértve, a Magyar Közművelődési Egyesületek Országos Kongresszusával kapcsolatban, mely időhatár azonban azon nem változtatott, hogy a félszázados évforduló ünnep igazában 1934. decz. 27-én és ne 1936. szept. 8-án legyen és pedig kétségtelenül ismét Kolozsvárt, hol az egyesület megindult és megalakult, ahol az Igazgató-választmány és a központ immár 28-ik éve végzi hazafias működését s ahol az egyesület alapszabályszerű székhelye van. Mert Kolozsvár az Emke városa, így ismeri ezt ma az ország közönsége s így fog erről megemlékezni mindenha a történelem, míg ez országban és ez országrészben magyarság lakik; a magyarság pedig Isten után mint diadalmas, hódító, hatalmas és nagy nemzet e hazában örökre élni fog.

A lefolyt negyedszázados örömünnep rendezésében is az Emkét, feladatához és egész múltjához híven, nem vezette hangzavaró, romboló izgatás, vagy lármás tüntetés, hanem méltóságos emelkedettségben valóban arra törekedett, hogy a nemzeti közművelődés és közgazdaság testvéri, békés eszközeiben a legmagasabb királyi tróntól a nép legkisebb fiáig az egész hazafias társadalmat egyesítse, gondoskodva arról, hogy minden, az egységes nemzeti eszme és általános közjólét előmozdítására hivatott tényező, állami, egyházi, mint társadalmi közösség, felekezeti- és osztálykülönbség nélkül arányosan képviselve legyen az ünnepen és így a nagy nap folyama alatt az Emke fogalmában Kolozsvárt egy fenséges képben jelen legyen az egész történelmi, tételes és uralkodó, mindinkább győzedelmeskedő, oszthatatlan, szabad és gazdag Magyarország.

[...]