Bevezetés (részlet)

[...]

Az uralkodó felfogás szerint akkor, midőn a fél beismer, a birónak nincs mit következtetnie a multra, hanem a fél saját akaratával megállapítja azt a tényállást, a melyet az itélet alapjául el kell fogadnia. És ha itt-ott ellenkező felfogás meg is nyilatkozott, azt mint meghaladottat, mint a modern perjogi tudomány állásával meg nem egyezőt, alig vették figyelembe.

Nekem az uralkodó tan helyessége felől kezdettől fogva igen nagy kételyeim voltak s azért már néhány évvel ezelőtt állást foglaltam ellene. Azóta nézetemet ismételten is vizsgálódás tárgyává tettem és arról győződtem meg, hogy nincs okom álláspontomat feladni, a melyhez újabban mások részéről is közeledés tapasztalható.

Annak főokát, hogy az uralkodó felfogás a beismerés kérdésében ilyen sajátszerű és természetellenes álláspontra helyezkedik, abban látom, hogy sok tekintetben téves nézetek vannak forgalomban, a beismeréssel szorosan összefüggő perjogi jelenségekről. Így, ha sokan azt tanítják, hogy akkor, midőn az alperes a keresetet beismeri, nincs per, hogy a felek a polgári perben a bíró által eldöntendő tényállást tetszés szerint állapíthatják meg, hogy a biró itéletében bizonyos tényeket mint multban megtörténteket bírálhat el a nélkül, hogy a multra visszakövetkeztetne: érthető, hogy ők a perbeli beismerést a bizonyítás körén kívül állónak tekintik.

Ebből az okból annak, a ki arra vállalkozik, hogy az uralkodó tan helytelenségét a perbeli beismerés kérdésében kimutassa, nem szabad csupán erre a kérdésre szorítkoznia, hanem annak tovább kell nyulnia és fel kell derítenie azt a viszonyt is, a melyben a beismerés a per egyéb cselekvényeivel áll. Ez fejti meg azt, hogy vizsgálódásom körébe belevontam mindazokat a perjogi jelenségeket, a melyeknek megitélésétől függ az állásfoglalás a perbeli beismerés kérdésében.

És hogy ez a vizsgálódás minden irányban minél biztosabb legyen, számot adtam a meglévő törvényhozási és irodalmi anyagról is. Én úgy fogom fel a dolgot, hogy a tájékoztatás ebben a kérdésben akkor legbiztosabb, hogy ha nemcsak a szerző ismeri a főbb törvényhozási eredményeket és az irodalomban képviseli főbb nézeteket, hanem ha ezekről másoknak is világos áttekintést nyujt, hogy így az összefoglalt törvényhozási és irodalmi anyag alapján mindenki megitélhesse a szerző következtetéseinek helyességét.

Mindezek megfontolása idézte elő, hogy dolgozatomat négy részre osztottam. Az elsőben áttekintést nyujtok a törvényhozási anyagról, a másodikban az irodalmat ismertetem meg; a harmadikban kifejtem a perbeli beismeréssel összefüggő perjogi alapelveket; a negyedikben pedig a perbeli beismerésnek különös tanait adom elő.