Bevezetés

Az 1997-es Amszterdami Európai Csúcs - amely többek között az Európai Közösségek Szerződéseit módosította - nagy előrelépés volt a tekintetben, hogy a fenntartható fejlődés, mint célkitűzés bekerült az Európai Unió Alapszerződésébe, és így annak megvalósítása az Unió fontos programjává vált. Hosszú folyamat eredményeként, széleskörű társadalmi párbeszédben, az 1999-es Helsinki Csúcs döntése alapján készítette el az Európai Bizottság az Unió Fenntartható Fejlődés Stratégiájának tervezetét, melyet 2001 júniusában a Göteborgban tartott Csúcson fogadtak el. E Stratégia révén a 2000-ben elfogadott lisszaboni stratégia kiegészült a környezeti dimenzióval. A lisszaboni stratégia, mely a gazdasági növekedéssel és a társadalmi kohézióval foglalkozik, fogalmazta meg, hogy az Uniónak a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia 2010-re, amely képes a fenntartható gazdasági növekedésre. A Fenntartható Fejlődési Stratégia környezetvédelmi pillére az EU 6. Környezetvédelmi Akcióprogramja. Göteborgban azt is kijelentették, hogy az ökológiai dimenzió az EU egyik sarokköve.

Az EU Fenntartható Fejlődési Stratégiája felépítését tekintve e három dimenziót, ismertebb nevén pillért egyszerre célozza meg, és három részből áll. Az első részben megfogalmazza, hogy mi fenntartható: átfogó javaslatokat és ajánlásokat ad meg annak érdekében, hogy az egyes politikák összehangoltan, a fenntartható fejlődés irányába hassanak. A második részben uniós szintű elsődleges célkitűzéseket fektet le, amelyek a fenntartható fejlődés szempontjából a hat legnagyobb kihívást célozzák meg - 1. globális éghajlatváltozás; 2. a közegészséget veszélyeztető betegségek, vegyi anyagok illetve a élelmiszer- biztonság problémája; 3. a szegénység; 4. a népesség elöregedése; 5. a természeti erőforrásokkal való nem megfelelő gazdálkodás (biológiai sokféleség csökkenése, talajpusztulás, hulladék mennyiségnövekedés) és végül 6. forgalomnövekedés és hatásai illetve regionális egyenlőtlenségek. A célkitűzésekre a fejezet egyúttal konkrét intézkedéseket is ad, cselekvési prioritásokkal. A harmadik rész tartalmazza a stratégia megvalósításához és az előrehaladás értékeléséhez szükséges lépéseket, konkrét menetrenddel együtt.

A 2002-es tavaszi Csúcson Barcelonában - a Lisszaboni Csúcs vállalásainak megfelelően az Európai Tanács először értékelte integráltan mindhárom, a gazdasági, a szociális és a környezeti területen mutatkozó előrehaladást és prioritásokat fogalmazott meg a következő évre.

Az Európai Bizottság vállalta, hogy minden új bizottsági ciklus kezdetén felülvizsgálja a Stratégiát, melyben értékeli a megtett lépéseket és a továbblépéshez fogalmaz meg teendőket, végül az eredményt az Európai Tanács elé terjeszti. A 2004-ben esedékes felülvizsgálat azonban csúszott a Lisszaboni Stratégia 2005 márciusában befejezett felülvizsgálata miatt. A Bizottság felülvizsgálati folyamatával párhuzamosan a civil szervezetek is készítenek rendszeres helyzetértékelést: a Zöld Nyolcak (G-8, azóta G-9, amely a 9 legnagyobb, brüsszeli székhelyű nemzetközi civil zöldszervezetet tömöríti) 2004 őszén összefoglaló kiadványban értékelte a Stratégia végrehajtását. Eme értékelés bevezető összefoglalóját és következtetéseit jelen kiadványunkban közreadjuk. A felülvizsgálati munkát hasonlóan segítő, 2005 május végén elkészített civil stratégia-javaslattervek e kiadvány utolsó fejezetét adják.