Bevezetés

[...]

Bár Brigetio módszeres feltárására mind ez ideig nem került sor, mégis Pannónia leggazdagabb lelőhelyei közé tartozik. Az innen származó leletek bőségére és világszerte való széthurcolására már a 18. századból van adatunk ... De hogy mennyi és mekkora értékű emléket szolgáltatott az ókorról a buzgó történetkutatóknak ez a mai nyomorúságos falu (ti. Szőny), azt nem egykönnyen számlálhatja el az ember. Mellőzve az ott talált minden méretű bronz-, ezüst- és aranypénzeket, amelyekből szinte határtalan mennyiség forog az egész világban, csak azt a néhány fönnmaradt hagyatékát fogom ismertetni ennek az uralkodó népnek..., amelyet azon a környéken találtak s az idevalósi Kazzay-múzeumba hoztak... De ki sorolhatná föl egyenként a római ókor gyönyörű szőnyi tárgyait? Nem hinném, hogy akadna még egy hely az egész Pannoniában, amely az újkorban több pénzt vagy más kincset szolgáltatott volna a római ókorról.

A 19. sz. nyolcvanas éveitől kezdve, amikor a Budapest-Bécs vasútvonal, majd országút megépítésére sor került, az európai műkereskedelemben még nagyobb hírnévre tettek szert a brigetiói leletek. A nagy kereslet hatására ügyes kezű helybeliek csontfaragványokat kezdtek készíteni, és eredeti rómaiként bocsátották áruba. Ezek ládákra való mennyiségben kerültek Nyugat-Európa nagy múzeumaiba és a régiségkereskedőkhöz, így pl. a lisszaboni múzeumba is.

Kállay Ödönről mint a legnagyobb brigetiói gyűjtemény létrehozójáról érdemes néhány szót szólnunk. (Élettörténetét húga, Kállay Mária saját kezével jegyezte le három és fél oldalon 1990-ben, Komáromban, adataimat ebből merítem.) 1879-ben született Újszőnyben (a későbbi Komárom), ahol apja tanító volt. A település alatt és körülötte elterülő egykori római város, Brigetio maradványaival már gyermekkorában megismerkedett. Tanulmányai és katonai szolgálata befejeztével Ó- Szőny aljegyzője, majd jegyzője lett. Ettől kezdve minden szabadidejét és pénzét ásatásokra és a leletek begyűjtésére fordította egészen a II. világháború kitöréséig. Közben anyagi okokból éremgyűjteményét eladta a veszprémi múzeumnak. Hatalmasra nőtt gyűjteményéből a Duna jobb partján fekvő Komáromban városi múzeumot kívántak alapítani, hogy ezzel a trianoni béke során az országtól elszakított bal parti Komárom múzeumát pótolják. Gyűjteményét ezért a városházára szállították, ahol a világháború során több értékes darab eltűnt belőle. A háborút követően nem került sor a múzeum megalapítására, és a gyűjtemény magánkézben tartása sem volt lehetséges, ezért tulajdonosa eladta az államnak. A gyűjtemény 1957-ben nyert elhelyezést a tatai Kuny Domokos Múzeumban. Kállay Ödön 1960-ban halt meg.