Kedves Olvasó! Könyvem első részében Nostradamust belevonva arról olvashat mindenki, hogy az ember megvalósulása óta nem tett mást, mint a tiszta fehér táblára fekete krétával írt (háborúk, véres egyenetlenségek formájában). Ebben a könyvemben viszont arról, hogy a jövőben hogyan tudunk fekete táblára fehér krétával írni, és jóvá tenni azt, amit egymásnak és a természetnek okozunk.

[...]

Könyvem első részében arra is kitérek Nostradamust belevonva, hogy az ember minden időben azon igyekezett, hogy felkapaszkodhasson a gazdagság hegyére. Ha ehhez hatalommal rendelkezett, képes volt háborúk formájában, véres forradalmakkal milliókat eltiporni ártatlan gyermekekkel együtt, a vér, a könny hömpölygő áradatában, hogy feljusson a gazdagság csúcsára.

Azonban vigyázat!, mert a mindig erősebb pusztító energiák és kémiai szerek miatt az embernek már nagyon meg kell gondolnia tetteit, mivel ezek elől nincsen menekvés. Így egyedül, az emberre hárult minden felelősség. Tehát (nem Istentől, vagy a Sátán akaratától, hanem) a génjeinkben megbúvó rossztól függ világunk boldogulása, vagy megsemmisülése. Sőt az is, hogy eddig a tiszta fehér táblára fekete krétával írunk.

Ebben a könyvemben pedig megpróbálok választ találni arra, belevonva a Miatyánkot, a Tízparancsolattal, hogy ameddig a rosszat génjeinkből nem tudjuk kiiktatni, addig is értelmünket miképpen tudjuk szabaddá tenni a hatalom a kapzsiság vágyától és az egyéni érdekektől, ami után fekete táblára fehér krétával fogunk írni.