Bevezetés

Tanitó. Egészen föl vagy hevülve kedves fiacskám, ugyan hol vettél részt oly izzasztó mulatságban?

Gyula. A szomszédban voltam Péter bácsi kertében.

Tanitó. Ott jó helyen voltál, de mégis mit műveltél ott?

Gyula. A bokrokban madárfészket kutattam, a szabadban lepéket hajhásztam, s fogtam is.

Tanitó. S mire használod föl a fogdosott állatkákat?

Gyula. A lepéket egybegyüjtöm, a madárkákat pedig kitömetem, s idővel kis gyüjteménynyé alakitom.

Tanitó. Igen helyes a gondolat. - De tudsz-e már rendet különséget tenni állat és állat között? ismered-e az állatok teremtetésének czélját, hasznát és szükségességét?

Gyula. Kedves tanitó ur, én ezekben még igen hátra vagyok; még azon állatok ismeretéről is keveset szólhatok, melyeket naponkint szemlélhetek.

Tanitó. Ismét helyesen válaszoltál; nyilt önvallomásod igen jó utra térithet, ha türelem és kedvvel foglalkozol.

Gyula. Kedvem csak lenne, hanem a többiről nem merek kezeskedni. Megvallom őszintén a fiatalság rovására: hogy a gyermekek nem szoktak lenni türők és kitartók.

Tanitó. Az nem baj édes gyermekem, a türést és kitartást meghozza maga a tárgy, melylyel foglalkozunk. Ha a gyermek oly tárgyak körül jár, melyek őt érdeklik, melyekben mulatságot talál, melyek vágyait kielégitik, kezeskedem érette, hogy türelem és kitartás nem hagyja el.

Gyula. A mondás igaz lehet; mert teszem én a lepek és madarakról még keveset tudok, mégis óraszámra is elfutosok, csakhogy egyet birtokomba ejthessek.

Tanitó. Na látod okos gyermekem, magad bevallád, hogy van benned türelem és kitartás, pedig fáradozásodnak eddig nem volt egyéb czélja, mint lepét vagy madarat fogni; mit fogsz mindent tenni akkor, majd ha az állatoknak faját, nemét, hasznosságát, életkorát, szóval az állatok teremtetésének czélját ugy fogod ismerni, miként azt fiatal emberben a tanulási kor, férfiban a cselekvés megkivánja?

Gyula. Istenem! mily szivesen megtanulnám én mindezt.

Tanitó. Na én nyujtok alkalmat kedves gyermek, de egyet előre meg kell igérned.

Gyula. Ugyan mi lehet az tanitó ur? én mindent igérek.

Tanitó. Én csak egyet kivánok, s ez abból áll: hogy olvasásban ne zavarj össze mindent, mindenkor egy tárgynál maradj, s addig ne fogj más tárgy tanulmányozásához, mig a fölvett dologban nem vagy a lehetőségig jártas.

Gyula. Szavamat és kezemet adom hozzá.

Tanitó. Már igy most tisztában vagyunk.

Gyula. Én adott szavamnál maradok.

Tanitó. Én pedig minden tárgynál addig foglak mulattatni, migcsak be nem látom, hogy ott vagyok veled, hol lenni akarok.

Gyula. Alig várom, hogy már valamit halljak.

Tanitó. Nagyon becsülöm benned az ártatlan kiváncsiságot, de egy kissé mégis megkisértem előre is türelmedet.

Gyula. Ugyan mi lehet az?

Tanitó. Nem egyéb kedves gyermekem mint az, hogy mielőtt az állatokról beszélgetni kezdenénk: ismernünk kell a "Természetrajz" nagyszerü fontosságát.

Gyula. Igaz, igaz; az nagyon jó lesz.

Tanitó. Tehát miután ebben is megegyeztünk, tudnod kell kedves gyermekem, hogy legelsőbb is a Természetrajz, - nevezetesen pedig az "Állatország" ismeretének mérhetlen hasznosságáról fogunk beszélgetni.

Gyula. Na én csupa szemfül leendek.

Tanitó. Azt a dolog fontossága is ugy kivánja.