Előszó

[...]

E könyvet én is a nagy közönség és az ifjúság számára írtam, nem az anyaállam történeteiről írott munkák kiegészítése czéljából, hanem azért, hogy az erdélyi magyarság legalább főbb vonásaiban megismerje saját külön ezeréves nemzeti életét, amelyet a magyar állam keretében élt, de Erdély területén, versenyezve azokkal a népfajokkal, amelyek vele együtt éltek a legtöbbször békés összhangban, de időnként mint ellentétes törekvések képviselői is. Azért is írtam, hogy vele ráirányítsam a közfigyelmet Erdély külön történetére, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ennek tanulmányozása és a vele való foglalkozás csak erősíteni fogja azt az erkölcsi erőt, amelynek alapja a történeti öntudaton alapuló erős és tevékeny nemzeti érzés.

Meg vagyok győződve, hogy az erdélyi magyarság történeti multjának tanulmánya forrása lesz nemcsak a történeti öntudaton alapuló erős nemzeti érzésnek, hanem annak a higgadt, előrelátó politikai okosságnak is, amely annyira szükséges, hogy az erdélyi magyarság a román állam keretében necsak létét biztosíthassa, hanem mint a vele együtt élő másfajú nemzetek nemes versenytársa, részes is lehessen abban a művelődési, társadalmi és gazdasági alkotó munkában, amely nemcsak az állam megszilárdulásának, hanem az általános emberi haladásnak is legelső rangú tényezője. A történelem az élet tanítómestere s azért a mi erdélyi történetünk is a mi legjobb tanítómesterünk lesz. E tanítómestert igyekeztem e könyvemben tolmácsolni, abban a reményben, hogy példám követésre fog találni és rövid idő mulva több, különbb, ékesebb szavú, tudósabb és bölcsebb tolmácsa is lesz ennek a nagy tanítómesternek, mint amilyen én lehettem e könyvben.

Budapest, 1922 december 15-én.
Dr. Jancsó Benedek.