Előszó

Sorozatunk (Új Kutatások a Neveléstudományokban) harmadik kötetének anyagát - az előző kettőhöz hasonlóan - az Országos Neveléstudományi Konferencia előadásai alapján válogattuk ki és szerkesztettük meg (ONK 2010). Ez a kötet azonban már elmozdul a konferenciától, amennyiben anyagát szélesebb választékból gyűjtöttük. Megkerestünk olyan kutatókat és kutatásokat is, akik (amelyek) nem kerültek be az ONK-ba, kötetünk szempontjából azonban fontosnak és közlendőnek látszottak. Így ez a kötet - bár továbbra is a konferencia egészét és szellemét tükrözi - nem mondható szorosabb értelemben konferencia kötetnek.

Először is azért nem, mert legtöbb tanulmánya nem a konferenciára készült, hanem a konferencia előadások és vitájuk alapján készült el, íródott meg. Ezek a tanulmányok nem léteztek a konferencia előtt, sőt éppen a konferencia találkozások, beszélgetések és viták eredményeként születtek meg. Sokkal inkább tükrözik a hazai nevelés- és oktatáskutatás helyzetét és törekvéseit, mint a folyóiratokban szétszórt jelentkezések és próbálkozások.

Másodszor azért nem konferencia kötet ez a jelenlegi, mert a konferencia anyagának csupán egy (töredékes) részét tartalmazza, amelyet a szerkesztők tudatosan válogattak ki. Természetesen ez alkalommal is a lektorok véleményére, valamint a szimpóziumok és tematikus előadások elnökeinek benyomásaira alapoztunk - de nem csak rájuk. Szempontunk volt a választott kutatások újdonsága: az, hogy a tanulmányok valami olyant kezdeményezzenek, amely eddig még nem fordult elő a hazai nevelés- és oktatáskutatásokban.

Ez a szempont nem föltétlenül jelent nemzedéki különbséget. A szerkesztők nem arra törekedtek, hogy itt a nevelés- és oktatáskutatók új nemzedéke jelentkezzék (bár, természetesen, a kötetnek ilyen üzenete is van). Mindnyájan új kutatásokat kezdeményezünk, ha már a régit összegeztük, lezártuk, és most új vállalkozásokba (kutatásokba, vizsgálatokba, új szempontú összegezésekbe) fogunk. Kötetünk tehát nem nemzedéket kíván megjeleníteni, hanem az újdonságot; legalább is abban az értelemben, hogy az itt közölt írások - a szerkesztők reménye szerint - új kezdeteket mutatnak be, bárki írta is őket.

Harmadszor, azért sem az ONK konferencia kötete a jelenlegi könyv, mert a szerkesztők tudatosan törekedtek egyfajta egyensúlyok megteremtésére a különböző kutatási hagyományok (paradigmák) között. Míg az ONK szervezői nem kötöttek ki kötelezően követendő paradigmát - tehát tükröztették a tematikai és módszertani divatokat is -, addig a jelen kötet szerkesztői azt kívánták bemutatni, milyen lehetséges irányai vannak az (új) kutatásoknak - tekintet nélkül arra, hogy melyik irányban hányan is tájékozódunk.

Az előadások és viták alapján - a konferencia tematikája által is támogatva - öt irány rajzolódott ki. Három hagyományos témakör, amelyben talán a legtöbb nevelés- és oktatáskutatás születik Magyarországon a mai napig: a tanítás és tanulás, a nevelés és iskola, illetve a nevelés és oktatás története. E reprezentatív irányokon belül természetesen az új témákat kerestük és találtuk is meg; itthon még újnak számító tanulásszervezési eljárásokat, módszertani eszközöket, illetve tevékenységi területeket. A nevelés és iskola kutatásának új irányát, úgy tűnik, a művészetek szabhatják meg; a tanítás és tanulás megújítása pedig mintha a korábban peremhelyzetű témáktól és kutatóktól lenne várható.

Három irány évek óta visszatér a konferenciáinkon, úgyhogy egyre biztosabban integrálódnak a nevelés- és oktatáskutatásokba. A felsőoktatás és felnőttképzés ma már egyértelműen része a honi nevelés- és oktatáskutatásoknak is; e kutatások nélkülük csonkák, az ilyen témák relevanciája a nevelés- és oktatáskutatásban mind nyilvánvalóbb. Az oktatáspolitika kutatása is mind kézenfekvőbben része a vizsgálódásainknak; mára a honi nevelés- és oktatáskutatásban is elfogadottá vált, hogy az oktatáspolitika vizsgálata nélkül korszerű nevelés- és oktatáskutatás nem folytatható. Ehhez szorosan kapcsolódik egyfajta komparatisztika (vagy magának a tanításnak és az iskolának, vagy átfogóbban az oktatáspolitikának az összehasonlító megközelítése). Ezt nemcsak Magyarország fokozatos nemzetközi integrálódása követeli ki, hanem egybe regionális elhelyezkedése is.

A bőséges választékból ötször öt tanulmányt közlünk ebben a kötetben, bemutatva a hazai nevelés- és oktatáskutatás tájékozódását a XXI. század első évtizedében. A konferencia és a kapcsolódó érdeklődés természetesen bőségesebb ennél; mára a magyarul beszélő-publikáló neveléstudományi közösség is kinőtte a hagyományos (nyomtatott) formákat. Újakkal is próbálkozunk tehát - miközben láthatóan vonzódunk a könyvhöz (úgy is mint nyomdai termékhez és úgy is mint megkerülhetetlen kulturális örökséghez). Ezért tanulmányaink nyomdai változatát szűkebbre fogva mostantól elektronikus megjelenéseknek is teret adunk. Hisz jó kézbe fogni a könyvet, amelyben megjelenünk - de persze az sem árt, ha mennél többen hivatkoznak ránk. S mert az új kutatásokat új vagy megújult kutatók végzik, ők minket (s mi őket) bevallva-bevallatlanul legelőször az interneten, mindnyájunk kedvelt találkahelyén keresnek, keressük.

Idén tehát nem egy kötetet szerkesztettünk, hanem mindjárt kettőt: a papír alapú mellett elektronikus alapút is. Az új kutatások a neveléstudományokban is így teljesebbek - és így stílszerűbbek is.

2011. július

A szerkesztők