
CÍMLAP
Mobilközösség - mobilmegismerés
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Nyíri Kristóf: Bevezetés. Az információs társadalomtól a tudásközösségekig
Z. Karvalics László: Információközösségek. Kísérlet egy fogalom megragadására
Nicola Green: A közösség újrameghatározása. Magánszféra és számonkérhetőség
Robin Dunbar: Vannak-e kognitív korlátai az e-világnak?
Sándor Klára: A nyelvi arisztokratizmus alkonya
Wolfgang Coy: Szöveg és hang. A számítástechnika változó szerepe a kommunikációban
Benczik Vilmos: A hang mágiájától a hang forradalmáig
György Péter: Virtuális távolság
Herbert Hrachovec: Közvetett-közvetített jelenlét
Karácsony András: Individualitás a nomádok földjén. Pillanatképek
Kondor Zsuzsanna: Valóság és kommunikáció
Csépe Valéria: Gyermekek a mobil információs társadalomban. Kognitív előnyök és hátrányok
Kovács Kristóf - Krajcsi Attila - Pléh Csaba: Mobilhasználat, időgazdálkodás és extraverzió
Barbara Tversky: A grafikus kommunikáció néhány válfaja
Nyíri Kristóf: Az MMS képfilozófiájához
Dessewffy Tibor - Galácz Anna: Mobilkommunikáció és társadalmi diffúzió
Szekfű Balázs: Hogyan keljünk át a "szakadékon" a mobiltelefóniában?
Buda Béla dr.: A mobiltelefon problémái a pszichoterapeuta szempontjából
Sükösd Miklós - Dányi Endre: M-politika akcióban: SMS és e-mail a 2002-es magyarországi választási kampányban
A tanulmányok szerzői
Bevezetés (részlet)
A huszadik század egyik meghatározó filozófusa, Martin Heidegger, Lét és
idő című főművében vezette be a "kéznéllévőség" (Zuhandenheit) fogalmát.
A dolgok, amelyek alkalmasan és kezelhetően körülvesznek bennünket,
amelyekkel a "használó, tevékenykedő foglalatoskodás" során találkozunk -
Heidegger ezeket nevezi eszközöknek -, "kéznéllévők". A kéznéllévőség
magától értetődő használhatóságot jelent; az eszköz - mondjuk a
meghibásodott szerszám - csak akkor tűnik fel, ha immár nem "kezelhető",
vagy akár egyáltalán nincs is "kezünk ügyében". A mobiltelefonok egyre
inkább kéznél vannak - a mai német köznyelv a mobilra sajátos módon
éppenséggel az angolból vett Handy, "kéznél lévő", "praktikus", szót
alkalmazza -, azt azonban aligha feltételezhetjük, hogy Heidegger kedvét
lelte volna ezekben az eszközökben. Hiszen egyfelől a mobiltelefon
csúcstechnikájú gép, s Heidegger a szerszámot és kézműipart élesen
szembeállítja a géppel és technikával. Ismeretes, hogy aggályai voltak még
az írógéppel szemben is, amely pedig "nem is gép a gépi technika szigorú
értelmében, hanem 'köztes dolog' a szerszám és a gép között - mechanizmus".
A szó, az írás és a kéz, hangsúlyozza Heidegger, "eredeti lényegi
összefüggésben" állnak egymással, amelyet "az írógép elfed". Másfelől
Heidegger nem lelkesedett a mobilitásért, s különösen nem a technikai
korszakhoz alkalmazkodó mobil tudósért. "A tudós eltűnik", írta. "Felváltja
a kutató... A kutatónak nincsen többé szüksége otthoni könyvtárra.
Ezenkívül folyton úton van. Üléseken tárgyal és kongresszusokon
tájékozódik."
Pedig a mobiltelefon nem feltétlenül mond ellent a heideggeri romantika
szellemének. A mobil nemcsak minden idők legsikeresebb, példátlan tempóban
terjedő gépe, de egyszersmind olyan gép is, amely egészen mély, őseredeti
emberi kommunikációs igényeknek felel meg. A mobiltelefon jelensége
megkerülhetetlen kihívást jelent a filozófia és egyáltalán a
társadalomtudomány számára. A Westel Mobil Távközlési Rt. és az MTA
Filozófiai Kutatóintézete A 21. SZÁZAD KOMMUNIKÁCIÓJA címet viselő
interdiszciplináris kutatási programja 2001 januárjában vette kezdetét. A
program első eredményeit 2001 folyamán két kötetben jelentettük meg. Ez év
májusában Budapesten nemzetközi konferenciára került sor, jelen kötet a
konferencia előadásait tartalmazza, továbbá néhány időközben elkészült
tanulmányt.
[...]