Bevezetés

A magyar királyi csendőrség katonailag szervezett őrtest lévén, tagjai általában azon illetékekre jogositvák, mint a magyar királyi honvédség hasonló rangú egyénei; mindazonáltal ezen illetékek mérve a csendőrségi egyének különleges szolgálati viszonyaira való tekintettel a honvédségi illetékekkel nem mindenben egyezők.

Ezen illetékszabályzatban mindazon illetékek, melyekre a m. kir. csendőrség állományába tartozó egyének és azok családtagjai igénynyel birnak, úgyszintén az illetékek mérve és élvezeti időtartama határozottan körvonalozva lévén, minden más (honvédségi és katonai) illetékszabályzatnak ettől eltérő intézkedései a csendőrségi egyénekre nem irányadók.

Ha mindazonáltal rendkivüli viszonyok folytán, melyek ezen szabályzat szerkesztésekor tekintetbe vehetők nem voltak, akár a kincstár érdekeinek megóvása szempontjából, akár pedig a csendőrség állományába tartozó egyének érdekében célszerünek, avagy méltányosnak mutatkoznék ezen szabályzat bármely intézkedését megváltoztatni, vagy kibőviteni: kizárólag a magyar királyi belügyminister illetékes.

Az ezen szabályzatban foglalt határozványok két részre oszlanak.

Az első részben a csendőrségi javadalmazást terhelő illetékek, a második részben pedig azon illetékek és költségek vannak felsorolva, melyek más ministeri tárcák (alapjaik) terhére szolgáltatnak ki, vagy mint különleges illetékek a javadalmazást terhelik.

Rangosztályba osztott havidijasok alatt tisztek (hadbirák, számvivők), csendőr (fő)-számtanácsosok, állatorvosok; rangosztályba nem sorolt havidijasok alatt számvivő tiszthelyettesek, járásőrmesterek és törzsőrmesterek; csendőr kifejezés alatt pedig ott, hol az egyes rendfokozatok nincsenek határozottan kitéve, az összes csendőrlegénység értendő.

Számtanácsos kifejezés alatt ott, ahol az határozottan kimondva nincsen, a főszámtanácsosok is értendők.

Ezen szabályzat határozványainak pontos betartásáért az illetékek és költségek folyósítására hivatott közegek felelősek, ezek önkényü magyarázata szigoruan tiltatik s a mennyiben egyes intézkedések valódi értelme felől kételyek merülnének fel: utbaigazitás kizárólag a belügyministertől kérendő.

Az irnokok és irodaszolgák szintén havidíjasok ugyan, de miután ezek polgári egyének, ezekre nézve elsősorban a polgári alkalmazottakra vonatkozó szabályok mérvadók.