A következő jeleneteket, alkalmazkodva hasonló tárgyú régi drámák cziméhez, miszteriumnak nevezem. A kiváncsi olvasó azonban könnyen meggyőződhetik az angol, franczia, olasz vagy spanyol nyelvű nagyon is profán termékekből, hogy távolról sem bántam oly szabadon a tárgygyal, a mint az hajdanta szokásban volt. Iparkodtam személyeimet jellemüknek megfelelő nyelven beszéltetni, s a hol a szentírás sorait használtam, bár ez ritkán fordul elő, ott még a szavakhoz is annyira ragaszkodtam, a mennyire csak megengedte a ritmus. Az olvasó emlékezhetik, hogy a Genezis szerint Évát nem a gonosz szellem, hanem "a kigyó" kisértette meg azért, mert "minden mezei vadnál ravaszabb vala." Bárhogy magyarázzák ezt a helyet a rabbik és a szent atyák, én úgy értem a szavakat, a mint találom, s úgy teszek, mint hasonló esetekben Watson püspök, a ki a cambridge-i iskolákban, valahányszor a szent atyákat hozták fel ellene, a szentírásra mutatva így szólt: "Itt az Irás!" Megjegyzem, hogy tárgyamnak semmi köze sincs az Új szövetséghez; különben is anakronizmus volna minden erre való vonatkozás. A hasonló tárgyú költeményekkel már jó ideje nem foglalkoztam. Húsz éves korom óta nem olvastam Miltont, de azelőtt oly sokszor olvastam, hogy ez keveset változtat a dolgon. Gessner "Ábel halálát" nyolcz éves koromban olvastam Aberdeenben. Csak arra emlékszem, hogy az általános benyomása gyönyörködtető; tartalmából azonban csak azt tudom, hogy Kain feleségének neve Mahala, Ábel feleségének pedig Thirza volt. Én Hádának és Czillának nevezem őket, mert ezek az első nőnevek a Genezisben. Ezek Lamech feleségei voltak; Kain és Ábel feleségét a biblia nem nevezi meg. Nem tudom, nem okozott-e a tárgy azonossága hasonlóságot a feldolgozásban is? Ezzel azonban nem sokat törődöm.

Kérem az olvasót, vegye tekintetbe, bár erre kevesen szoktak emlékezni, hogy nemcsak Mózes könyveiben, hanem általában az egész ó-szövetségben egy szó sincs a jövő életről. E különös hiány magyarázata végett Warburton "Isteni küldetésére" utalok. Jobb magyarázatot eddig nem ismerek. Azt hiszem ennélfogva, joggal foghattam fel a jövő életet Kainra nézve ujságképen a nélkül, hogy a szentírással ellenkezésbe jutottam volna.

Nehéz volt Luczifert papi módon beszéltetnem hasonló dolgokról, megtettem azonban minden lehetőt, hogy a szellemekhez illő udvariasság korlátai között tartsam.

Ha tagadja, hogy Évát kigyó képében ő kisértette meg, ezt azért teszi, mert a Genezis a legcsekélyebb czélzást sem tartalmazza erre vonatkozólag, s mindig csak a kigyót említi valóságos kigyó mivoltában.

Jegyzet. Az olvasó észre fogja venni, hogy költeményemben nagyrészt Cuvier elméletéhez csatlakoztam, a mely szerint a föld többször elpusztult már az ember teremtése előtt. Ez a föltevés, a mely a különböző földrétegekre és az ezekben talált óriási, ismeretlen állatok csontjaira támaszkodik, nem ellenkezik Mózes tanításával, sőt inkább megerősíti ezt, a mennyiben ama földrétegekben eddig még nem találtak emberi csontokat, bár az ismeretlen állatok maradványai mellett nem egy ismert állat csontjaira is akadtak. Luczifernek az az állítása, hogy az Ádám előtti világot az embernél sokkal értelmesebb s a mammutnak megfelelő erejű lények népesítették be, természetesen költői fikczió, a mely feladatom megkönnyítésére szolgál.

Nem hagyhatom említés nélkül, hogy Alfierinek is van egy Ábel czímű tramelogediája. Ezt azonban nem olvastam ép úgy, mint Alfieri többi művét sem, kivéve önéletrajzát.

Ravenna, 1821. szeptember 20-án.