Az előszó nem őszinte műfaj. Utólag irják a kész könyv elé. Igen, ha volna bátorságom elmondani: mi az, amit terveztem és mi az, amit ezennel átadok...

Csak a cime maradt épen. Maradhatott, mert ezt a könyvet már első komoly kitervelésénél is - csak kegyeletből neveztem lexikonnak. A komolytalan tervezgetések ősködében, akkor még komolyan gondoltam magam is, hogy Ismerettárt fogok szerkeszteni, az Erdélyről való valamennyi ismeretek foglalatát, de az első lépések, már az első tájékozódások meggyőztek, hogy tervszerü, hosszabb lejáratu kollektiv munka végzésére és elvégzésére nem alkalmas a mai idő. És e felismeréstől kezdve az utolsó tollvonásig már tudtam, hogy ami a nagy tervből egy ember munkaerejével megvalósitható, az csak egy szerény Erdélyi Szótár, nem több. Ha kétszer ekkorára és sokszorosan jobbra sikerül ez a könyv, akkor sem lehetett volna más és több, mint egy kis erdélyi ábécé, első-bevezetés a mai Erdélybe.

Igy ahogy én megcsinálni tudtam, annak is - szótárnak is - hiányos. Lesznek, akik nemcsak hiányosságát, hanem itt-ott kiütköző szubjektivizmusait is hibáztatni fogják. Ezeknek mondom: szótárt irván sem tehettem másként; mert ha találkoztam erdélyi szavakkal, melyek a háboru utáni idő bábeli zavarában szint váltottak, megfakultak, valőrt változtattak, - eredeti jelentésüket kötelességem volt helyreállitani. A hiányosságokért önigazolással nem élek. Vádolnom is kellene, mig védekezem. S végül: abból is háramlik haszon, ha megállapitják: mennyivel jobb szótárt lehetett volna szerkeszteni. Mert amit minden előmunkálat nélkül "lehetett volna", mennyivel inkább lehet ezután.

Oradea-Nagyvárad, 1928 Október
Dr. Osvát Kálmán