Bevezetés (részlet)

Tanulmánykötetünk a magyar nyelv történetének a mai nyelvállapot szempontjából oly jelentős, fontos mérföldkőnek számító korszakával foglalkozik, amikor - az 1700-1800-as években - megszabadulva a török veszedelemtől való fenyegettetéstől az ország szellemi élete ismét megpezsdül. A legjobbak - Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey - irányításával folyik a küzdelem a nyelvi egység megteremtéséért, a magyar nyelv felemeléséért, a szókincs gazdagításáért, hogy a magyar nyelv is képes legyen a tudományok befogadására, s felvegye a versenyt a példának tekintett nagy európai nyelvekkel.

[...]

Munkánk alapjául a XVII-XIX. századi levelek Északkelet-Magyarországról című forráskiadvány szolgál, amelyben Bereg, Máramaros, Szatmár és Ugocsa megyéből származó iratokat, magánleveleket, osztály- és adósságleveleket, végrendeleteket és tanúkihallgatásokat gyűjtöttünk össze és tettünk közzé.

[...]

Kutatásunk nem történeti-szociolingvisztikai kutatásnak indult, hanem elsősorban nyelvjárás-történetinek, amelynek kutatási területe az északkeleti nyelvjárás északi és keleti peremvidékeihez tartozik. Vizsgálatunk célja az e területen beszélt magyar nyelv közép- és újmagyar korból való nyelvi anyagának rendszerszerű, a nyelv különböző részlegeire kiterjedő átfogó feltárása volt; az elemzések eredményei azonban szükségessé tették a nyelvjárás-történeti leírás mellett bizonyos társadalmi és szaknyelvi szempontok figyelembevételét is.

Ahhoz ugyanis, hogy kimondottan történeti-szociolingvisztikai vizsgálatot is végezhessünk, más szempontok szerint választott szövegekre lett volna szükség. Így csak kísérletet teszünk arra, hogy a nyelvjárás történeti jellemzői mellett - a rendelkezésünkre álló keretek között - a történeti szociolingvisztika felől is megpróbálkozzunk az elemzésre kiválasztott anyag megközelítésével, hogy rámutathassunk azokra a jelenségekre, amelyeknek hátterében társadalmi tényezők állnak.

Az iratok nyelvállapotának bemutatásakor csak a szövegeinkben felbukkanó nyelvi jelenségekkel foglalkozunk. Nem törekszünk arra, hogy a magyar nyelv közép- és újmagyar korának nyelvállapotát teljes egészében, minden részletre kiterjedően körvonalazzuk, hanem csak a vizsgált szövegekben előforduló hangtani, alaktani, mondattani és helyesírási jelenségekre figyelünk. Ezért előfordulhat, hogy a korra valamely más nyelvjárási területen, más nyelvi rétegben jellemző vagy ritkán használt nyelvi elem nem szerepel leírásunkban.

Végezetül köszönetet mondok a kötet lektorának, Sebestyén Árpádnak, valamint bírálómnak, Péntek Jánosnak hasznos tanácsaikért és észrevételeikért.