Előszó

Finta Katalin újabb könyvének ajánlójaként nagyon nehéz a dolgom! Verseiben az élet szeretete, A család, a haza sorsa és jeleni életének hírmondóját ismerhettem meg. Tehetséges, jó lírikusnak tartom, ami azt jelenti, hogy bárhová fordul a mai zűrös világban témát keresve, mindig olyan pontot tapint, érint, amely a társadalom vagy saját világának egy-egy fordulatos témája.

Ismerem verseit és szeretem. Rímeibe botlom minden újság szerkesztésekor és örömmel tapasztalom, hogy összhangban vannak a költői mesterség minden apró szabályával. Kiváló képi világa felemeli a verset a legjobbak közé! Milyen költő is ő? Kicsit népies, kicsit urbánus és néha alanyi, mert saját maga körül is tud jó témákat találni. Általában a népes nyolcas és felezős rímeket használ, de olvasztó tégelyében szépen sorakoznak rímei és hasonlóság nélkül szabad verseket is ír, de kevesebbet. A hagyományos formavilág jellemzi. Szép verseiben hitet tesz jelenünkre és feltérképezi a jó reményt, hogy megváltozhat minden ami rossz!

Jelen kötetében szonettekhez nyúl biztos kézzel, mert ismeri szabályait és tudja, szonetthez csak az nyúlhat, aki tudja mi is az! Különlegesen érdekes szonettjeihez a Szabó Lőrinc világ áll közelebb, mégis egyedien oldotta meg szonett koszorúját, vagy éppen mester szonettjeit. Jók a visszacsengések és a záró tercináig jutva egy különös élmény fog meg bennünket. Finta Katalin tudja ezt is. Különös képi világában jól megfér a szerelem, a haza és a hit. E hármasságon belül a család és a szerelem. Örömmel írtam előszót szép kötetéhez, mely most már a sokadik, hogy hadd sorakozzon a többi mellett és maradjon fenn az eltörölhetetlen, nem divatszerű térképen a Mindenség hatalmas mellkasa alatt.

Kívánok jó elfogadtatást, sok örömöt és olvasót könyvéhez. Mint a Batsányi Cserhát Művész Kör tagjának további jó munkát és sok-sok díjat és elismerést, mindehhez jó egészséget!

Tisztelő szeretettel:

Lovag Bornemisza Attila író,
elnök-főszerkesztő, Szent Lázár lovagparancsnok