Bevezető

Az MTA Szociológiai Kutatóintézete 2003-ban megbízást kapott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától arra, hogy végezzen országos reprezentatív mintán kérdőíves vizsgálatot "Magyarország kulturális állapota az EU csatlakozás küszöbén" címmel. A kutatás elvégzésére az MTA Szociológiai és Politikatudományi Intézetének közös kutatócsoportját, a "Kultúrakutató műhelyt", Vitányi Ivánt és Hidy Pétert kérték fel. A felvétel megtörtént, az adatok feldolgozása tématerületenként folyik.

A társadalmi differenciálódásban, a társadalmi egyenlőtlenségi rendszerben a kulturális fogyasztás különbségei meghatározó szerepet játszanak. Mivel a kulturális stratégia számára megkerülhetetlen kérdés az egymással összefonódó, egymást erősítő társadalmi és kulturális különbségek kezelésével kapcsolatos állásfoglalás, az elemzések központi kérdése, hogy a kultúra különböző területeihez kapcsolódóan feltárjuk a társadalmi különbségek természetét, jellemzőit. Az elemzések másik kiindulási pontja az, hogy a kulturálódási lehetőségek széles skálájának biztosításán keresztül valósulhat meg minél több állampolgár számára a választás szabadsága.

A sorozat harmadik füzete e kérdéseket az országban a legtöbb és legsokoldalúbb kulturálódási lehetőséget kínáló Budapesttel kapcsolatban elemzi.

Az elemzés két nagyobb részre osztható. Az első részben az elmúlt mintegy 10 év változásait mutatjuk be. Ebben a részben nemcsak a Budapesten és vidéken a kultúra-fogyasztásban történt főbb változásokat vizsgáljuk meg, de azt is bemutatjuk, hogy szélesebbre nyílt vagy szorosabbra záródott-e a Budapest és vidék közötti kulturális olló. Sorra vesszük a budapestiek kulturális szokásaiban végbement változásokat is, megnézzük, hogy vajon nőtt-e vagy csökkent az itt élők kulturális fogyasztása. Választ keresünk arra is, hogy mely rétegek voltak a változások nyertesei, és melyek a vesztesei.

Az elemzés második részében elhagyjuk a dinamikus, időbeni összehasonlítás módszerét és a napjainkra jellemző kulturális szokásokat vázoljuk fel. A mai állapotokra koncentrálva vesszük végig az egyes kulturális intézmények "használatával" kapcsolatos eredményeket. Ebből a részből megtudhatjuk, mekkora a különböző funkciójú kultúraközvetítő intézmények közönsége, és azt is, hogy milyen a budapestiek ízlése: milyen típusú kiállítások iránt érdeklődnek a leginkább, milyen zenéket szeretnek hallgatni, milyen könyveket szeretnek olvasni, melyek a legkedveltebb színházi műfajok. Megvizsgáljuk, hogy miként keveredik a hagyományos és a populáris kultúra fogyasztása, majd - a szorosan vett kultúrán kívüli tevékenységeket is bevonva az elemzésbe - életmód csoportok ismertetésére is sor kerül.

Végül a kulturális kiadások különféle fajtáival ismerkedhetünk meg, és ismét kiderül, hogy a kultúra fogyasztása nem csak pénz, hanem egyéni preferenciák kérdése is.

Külön hangsúlyozni szeretnénk, hogy a vizsgálat nem terjedt ki a 14 év alatti és a 70 év feletti népességre, így értelemszerűen az elemzés során a legfiatalabbak és a legidősebbek kulturális szokásairól nem tudunk képet adni.