Előszó

A mentális betegségek olyan elterjedtek a népesség körében, hogy egyes becslések szerint minden negyedik embert érintenek élete egy bizonyos periódusában. Az Egészségügyi Világszervezet becslései és az Európai Unió Zöld Könyve A népesség mentális egészségének javításáról - Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiájának céljából című kiadványa szerint "2020-ra várhatóan a depresszió lesz a legnagyobb szerepet játszó betegség a fejlett világban". Az adatok azt mutatják, hogy a komoly mentális betegségben szenvedők 30-60%-ának van gyermeke, más számítások szerint 12-ből egy gyermeknek legalább az egyik szülője mentálisan beteg.

A mentálisan sérülékeny szülők gyermekei ugyanolyan komoly szorongást élnek át, mint a krónikus vagy súlyosan szomatikusan (testileg) beteg szülőké. Ebben a szorongásteli helyzetben azonban számos különbség megfigyelhető: a legtöbb szomatikus betegség (például cukorbetegség, rák, szívbetegség) szociálisan elfogadottabb, a környezet többnyire megértő a szülőkkel és a gyermekekkel szemben; a szomatikus betegek együttműködőbbek, betegségtudattal rendelkeznek; valamint a gyermekek számára jobban világos, hogy nem felelősek szüleik szomatikus betegségéért. A mentálisan sérülékeny szülők esetében a helyzet sokkal nehezebb, mert a társadalom közönyös vagy elutasító, a szülők gyakran nem fogadják el betegségüket, emiatt nem keresnek gyógyulást, és a gyermekek saját magukat okolják, mert szüleik nem érzik jól magukat. Az ilyen családban nevelkedő gyermekek nagyon sokszor nem kapnak semmilyen professzionális támogatást ahhoz, hogy nehézségeik ellenére, azokat legyőzve mégis egészségesen fejlődjenek. Könyvünkben azokat a lehetséges segítőket szólítjuk meg, és látjuk el hasznos ismeretekkel, akik, a gyermek életének második (de némely esetben első) legfontosabb színterein, az intézményi szocializáció terepén, bölcsődékben, óvodákban és iskolákban kísérik figyelemmel és támogatják a gyermek fejlődését.

Az első fejezetben a mentális betegség/sérülékenység fogalmát járjuk körül a hagyományos és a pozitív pszichológia és pszichiátria nézőpontját alkalmazva.

A második fejezetben tisztázzuk az egyes mentális megbetegedések tüneteit és lehetséges hatását a különböző életkorú gyermekekre.

A harmadik fejezet a gyermek érzelmi és társas fejlődésének legfontosabb alapjáról a kötődésről szól, amelynek sérülése, zavarai komoly hatással lehetnek a gyermek későbbi életére.

A negyedik fejezetben a gyermek lélektani rugalmasságát vizsgáljuk, tisztázva annak individuális, családi és tágabb közösségi összetevőt, valamint bemutatva néhány olyan kezdeményezést, melyek sikeresnek bizonyultak határainkon túl.

Az ötödik fejezet a rugalmasság tényezőinek intézményi támogatásával foglalkozik. Bemutatjuk az egyes életkori csoportokban leginkább erősítendő kompetenciák fejlődéslélektani alapjait és támogatásuk lehetőségeit az intézményi szocializáció színterein.

A hatodik fejezetben a játéké a főszerep. Azt járjuk körül, hogy milyen formában, hogyan támogatható a gyermek érzelmi fejlődése, megküzdése a játék által az egyes életkorokban - a családi és az intézményes nevelésben egyaránt.

A hetedik fejezet a mentálisan sérülékeny családban felnövekvő gyermek veszélyeztetettségéről szól - a különböző balesetek és magatartási zavarok esélyeiről, és a pedagógus teendőiről ilyen esetekben.

A nyolcadik fejezetben kitekintést adunk azokra az intézményekre és kapcsolati rendszerükre, melyek a pedagógusokat segítik, hogy aktívan és pozitívan vegyenek részt a mentálisan beteg szülők gyermekeinek támogatásában. Kötetünk elméleti és gyakorlati ismeretek sokaságát tartalmazza, melyek segíthetik a nevelőket, pedagógusokat, hogy hatékonyan támogassák a mentálisan sérülékeny családokban nevelkedő gyermekeket abban, hogy a nehézségek ellenére is egészséges, boldog, szeretett és szerető gyermekek, fiatalok, majd felnőttek legyenek.

Budapest, 2011. augusztus
F. Lassú Zsuzsa