A jog módszerének kérdését az ujabb időben igen kevesen bolygatják. A német jogászok rendszeres munkáinak deductiv módszerét hazájukon kivül is még oly csalhatatlanul helyesnek tekintik, hogy a módszer kérdésének felvetése nálunk, hol mindig csak a német tudomány után indulunk, még alig egyéb, mint pusztában elhangzó kiáltás. Nem először történik ugyan, hogy e kérdést előkelő tudós felveti, igy Zsögöd: "Fejezetek kötelmi jogunk köréből" czimü müve a magánjog módszerének uj utat jelöl, s ennek daczára a munkát e szempontból senki tanulmány tárgyává nem tette. Ugyancsak Zsögöd-Grosschmid: Magánjogi előadások czimü müve első füzetében kifejezetten is felvetette e kérdést, majd Schwarz Gusztáv a Jogt. Közl. 1902. évf. 51. számában szólott egész általában s inkább közvetve e kérdésről s ugyanő ugyane lapok 1903-iki évfolyamának 47. számában.

Ez előkelő oldalról történt kezdeményezés daczára a kérdéshez senki hozzá nem szólván, legyen szabad nékem erre vonatkozó szerény véleményemet annál is inkább előadnom, mivel a módszer kérdésén dől el a jogi szakoktatás egy jelentékeny részének, a magánjogi résznek sikeres szabályozása.

A módszer kérdésének megoldása minden tudományban egyike a legnehezebbeknek, mert magának a módszer feltétlen helyességének a megállapítása lehetetlen. De a módszer abstract helyességének a megállapítása nem is szükséges. A módszer az igazságra vezető ut, ahhoz, hogy ennek az útnak helyességét eldönthessük, magát a czélt kell szem előtt tartani. A felvetett kérdésre való tekintettel csakis a tudományos módszer érdekel, mely alatt azon szellemi eszközök összességét értjük, melyekkel ismereteinket szerezzük, rendezzük, szabatositjuk, vagyis tudományt alkotunk.

[...]