Előszó

Midőn ezen munkácskához fogtam, ugy éreztem, hogy előbb multját 's igy történelmi tekintetben, - azután jelenjét földleirási és államtani helyezetét kell tárgyalnom Somogyunknak. Azonban legyőzhetetlen nehézségekre találtam: mert először Somogy levéltára külömbféle viszontagságok miatt, - millyen nevezetesen a' Töröknek századon tul tartott, és minden conventeket, 's más hiteles helyeket megemésztett uralma, - a' régibb időkről hiányzik, és csak igen silányon létezik az a' Törvénykönyv 1715. évi 86-dik czikk által visszanyert önállásától fogva is, mindaddig mig amaz nagy gr. Széchényi Ferenczet adá az isteni gondviselés Somogynak főispánul, ki nem csak az alkotmányos közigazgatási dolgok minden ágát rendbe 's folyamba hozta, hanem a' megye leirására a' tisztviselők által adatokat is gyüjtetett; de másodszor mert az egyes családok eredetekről, birtokukról szóló irományaikat (mit ezen átalakulási korszakban rossz néven se lehet venni) nem örömest közlik.

Hogy tehát a' sz. irás szavai szerint "a' mi esztendeinknek napjai hetven esztendő" éltem pislogó mécse ki ne aludjon, vagy más nyomoruság ne érjen minekelőtte azon kellemes igéretemet beválthatnám, mellyet már a' magas kormánytól is minden megyei főorvosnak kötelességül feladva ismérvén a' nagy közönség előtt tettem, - im világ eleibe bocsátom ezen Ismertetést földirati és államtani tekintetben, világosság kedvéért némelly helyeken a' jelesb történelmi adatokat sem mellőzve: tart azonban akaratom 's kötelességem mind magány uton, mind levéltárakban történelmi tekintetben tovább is nyomozódni. Ha még is az emlitett eszme, és rend szerint e' munkát én nem végezhetném, valyon ád-e az ég vélem rokonérzésü, vagy Somogy eránt buzgó 's fáradságát nem kémélő hazafit? ki e' hiányt pótolja: mint ama nagy tudós Kovachich György a' jeles, és több megyék leirásában mester Szirmay' munkáját szükségesnek látszott hozzáadással, 's épen igy előbb földirati és állami, azután a' történelmi részt rendezve kiadta, pedig a' szerző az egész munkát, mint előszava mutatja már 1797-ben elvégezte vala.

Somogy történelmi tekintetben már az első századokból fénysugarakat mutat; a' világszertei eseményeket mellőzve, mellyek Istvánffy, Engel, Feszler, Buday, Jászay, Szalay stb. szerint hazánk történeteiben szőve eléggé ismeretesek, még a' jeles kihalt somogyi családok, valamint az élők is figyelmünket méltán ébresztik, 's a' tevékeny embert buvárkodásra valóban nógatják. Igaz, hogy Dersfy, Kanizsay, Som, Szerecsen, Marczali, Magyar, Török kihalt családok, ugy azok, kik Mohácsnál a' csatatéren királyukkal együtt áldozatul maradtak, ismeretesek; sőt az élők közül is az Eszterházyakat, Széchényieket, Nádasdyakat, Zichyeket, Orczyakat az örök enyészettől Minerva már megmentette. De más részről csak a' magány levél - vagy köz pörtárakban hevernek a' Büi gróf, Sörnyei Trepk, a' Berekfalvi Zóka, a' Laki Tuz, az Ugali gr. Ivánka, a' Faiszi, Perneszi, a' Kereszturi, Hetesi, az Imrefi, Somlai, Ipóltfy, Derecskei, Dob, Kéri, stb. családok', valamint a' sz. István 's utódai által alapitott sok apátságok' és conventek' emlékezete, - bár im ezeket a' derék Fuxhoffer, és a' magyar akadémia a' mulandóság sirja setétségéből kiemelni ügyekeztek, - ugy szinte sok jeles és a' haza boldogságán törekvő most is élő férfiakat homály borit, és emiékezetöket, kivált a' municipalis életet felváltott elszigeteltség ólta enyészet fenyegeti, ha illy nemű leirásokkal egyik vidék a' másikkal magát nem ismérteti.

A földirat fogalma alá tartozik pedig a' geographusok példája szerint is mind az mi a' rajta lakó embert anyagilag, és szellemileg illeti, 's ezen vezérfonalnál fogva füztem össze, mit ide tartozónak itéltem; ha még is akár a' rendben akár a' tárgyban hiányt talál az olvasó, légyen szives engemet az emberi művek tökélytelenségével menteni, 's jó szándékomat méltányolni. Irtam Pesten 12. Aug. 1857.

A' Szerző.