[...]

Az 1857-ki országos összeirás már nem tartott fel rovatot a különféle nemzetiségek számára, s igy ez hivatalosan nincsen kimutatva.

E hiányt én 1860-ban azzal akartam pótolni, hogy a különböző nemzetiségek számát a különféle vallásfelekezetek névtáraiból igyekeztem kiszámítani, miután minden vallásfelekezet névtárában az egyes parochiáknál ki van téve, hogy az isteni tisztelet minő nyelven szokott tartatni. Csakhogy e kiszámitási alap nem egészen szabatos; mert, különösen a romai katholikusoknál egy parochiához igen sok fiók egyház tartozik, s e fiókegyházaknál nincsen külön kitéve az ottan divatozó nyelv.

Később Magyarország geographiai ismertetését megakarván inditani, s e végre az egyes községektől adatokat kelletvén szerezni, rájöttem, hogy az egyes községeknél az 1857. országos összeirásban is vannak kimutatások a nemzetiségek számáról, melyeknek alapja ugyan az 1850/1-ki önkénytes be vallás, de már nem megcsonkitott és elferditett alakban.

Jelenleg tehát e községi kimutatásokat tartom az egyedüli biztos alapnak, melyen a különféle nemzetiségek részrehajlás nélkül kiszámithatók.

E községi kimutatások után az egyes nemzetiségek számát mind az anya Magyarországban, mind az egyesitett Erdélyben, továbbá a magyar katonai Végvidéken, Fiuméban és Magyar Tengerparton, ugy a társ országokban vármegyék, kerületek, vidékek, székek, végezredek szerint s az egyes megyékben járásonként e munka végén részletesen előadván, itt csak a summás eredményt emlitjük fel.

[...]