
CÍMLAP
Dombrádi István
Csipke-táncú szélben
TARTALOM, ÉLETRAJZ
Tartalom
A csend éjén átszálló élet végén
A kedvesemmel, szerelem
A könny
A nyár
A ránk hagyott földön
A szerelemben
A szerelmet
A Tavasz csendjébe avat
Adjatok vissza anyámnak
Ahol az ég...
Ahol világod-virága nő
Akár mint száz dalok
Amíg arcommal virágzom én
Amíg hull számból...
Amikor
Anyaföld-énekkel
Anyám fia
Arra való az édes Haza
Az ég felé
Az égbe mit is írhatok?
Az élet
Az ember
Az idő (1)
Az idő (2)
Az, az én nagy reményem
Barátaim
Belül mélyen
Beteg társaimnál
Betegen
Betlehemben
Bizony meg kell értenem
Biztos vagyok benne
Búzavirág színek
Büszke földem
Csak egy élet
Csak szerelem ne volna
Csak úgy leszek
Csendek erdeiben
Csillag alá húzódva
Csillag-csönd szekerén
Csillagkönny a Föld
Csillaglépcsőn
Diófasor
Dolgaink közt
Éden
Égi-fény ágra
Égig kékülő nappalokon
Egy tenyérben két szál virág
Egyetlen virág-léptű nő
Egyszerűen
Élek
Életedben
Előttem az estben
Első szerelmes éjben
Emberek közöljétek
Emberkézzel csúffá tett éjben
Én most mécs vagyok
Ének a Földhöz
Épp imént
Érzem s érezd
Esőben, szélben
Esőként elhulldogáltam
Év íveken át
Ez a Hazánk
Ezer asszony gyönyörűsége
Ezüst-életben nem élhetek
Fehér ágú hóból
Fehér csillagok útján
Fehér fényen
Fehér hó van
Fehér, fehér szélben
Fekete égig
Fény tenyerében
Fényes fényben
Férges, régi szokás
Fogd a föld kezét
Fogva tart
Fölriadt tűz-ívű jövő sem,
Fölsejlő alkonyban
Fuvolahang-fehér lepelben
Fülemnek ez sok már
Győztes, vesztes
Ha bennetek is élek
Ha nem tudjuk már hová?
Ha oda lenne
Hadd szeresselek
Hagyj a rózsaágon üzenetet
Hajléktalan téli dala
Hajolj le értem
Halottak napján
Harangszó ruhám felöltve
Hárfád voltam
Hátha életed hazajön
Helyed cseréled
Hidegben
Hívjátok százszorszép lánykának
Hogy lehettem?
Hogyan találnék rendet
Homok-gyönggyel
Hozzád
Ideje, hogy választ kapjak
Idővirágzás
Ifjúság
Igaz vers
Így élek
Így ez a föld
Indulnom kellene
Itt a Földön
Jégtündér
Jézus él
Jó lenne megélni
Jöttem
Jusson
Karácsony este
Kellene már látnom
Kellene most
Kevésnél kevesebbek
Kezdete
Ki gondolta volna
Ki járna erre tűzzel?
Ki marad itthon?
Ki virágozza rám lelkét?
Kimondtad, hogy szeretsz
Kinek a szó a mindene
Kinek kellenék
Kinek mondod?
Kinek szava
Kiszemeltelek
Körforgás
Krisztusom: légy mellette
Lámpafény
Lehetnél szabadabb
Lélek ének
Lelked készüljön
Lennék én árkon bogáncs csipke
Lennie kell
Lepkeszállás rendje szerint
Lesed perceid
Leszoktatott az ember
Lét ünnepet
Létemen érzem
Levélszín reppenés ölén
Magyar szó kell
Magyarnak maradok
Májusi est
Margarét hangú éjekben
Még megmenthetnénk a Földet
Még találj meg!
Megérted-e, hogy a világnak fájna
Meggondolandó Földem
Megható szó kellene
Megint elmegy
Mégis kell a költő lelke
Megkapható
Megszerethetsz
Mert a jövő...
Mert én is kipusztulok
Mert lelkedé ez a föld
Mi bajod van édes Haza?
Mielőtt
Miféle világ lett?
Milyen lesz az a tavasz
Mint a dal, mint a szél
Mint daloló szél
Mint, Idő-fia
Mit mondhatott
Mondom
Most kell
Most kellene
Most már hiába
Múlik a tűz
Múlóban az Ősz
Múzsa csókokkal
Nálad gyönyörű a lélek
Napdalokban
Napfény-kalászok énekével
Naponta
Ne hagyj aludni
Ne úgy tudd
Nekem még vissza kell jönnöm ide a földre
Nekem piros virágot
Nem lehet már embert szólítanom
Nem mindegy
Nem nem tudni
Nem úgy hinni
Nem, nem vagyok
Nyár évadán
Nyári eső
Ölelj engem élet
Őrizz, csak őrizz
Őrködj kedvesem, kérlek
Ősz
Ősz csendjében (1)
Ősz csendjében (2)
Ősz van már
Őszéj énekű kökényesben
Őszéj nyomán
Összevirágoz
Őszvég-énekű kökényesben
Pár percnyi élet
Rajzolom szemed
Rám kiróttan, énekes szóval
Rigókkal nem kelek
Rozs-színű esték mentén
Senki nincs
Senki se sejti
Sok éve már annak
Sors leteper
Szavaidtól
Száz ingecske nyárban
Szebben
Szegények
Szegénységben
Szegénységedtől
Szégyenem
Szentestén
Szerelem létezésben
Szerelemben, szerelmesen
Szerény vagy
Szeress, engem
Szólok édes
Szóltam időben
Tárj szerelmet élet
Tavaszág-derekú ez az ország
Tavaszi arany-napra
Tavaszt hordok
Tegyél akkor...
Télre
Térj felénk új Tavasz
Teszem mert tenni szép
Tiszta kézzel
Tőled ha messze vagyok
Tudod-e
Tudom
Tudom én...
Tudom, hogy nem hiába
Úgy hiszem
Utam végén
Vadbokraikban
Valaki öleljen
Vallomást teszek
Várjuk már
Vedd le vadrózsa ingem
Világ
Világom csendjében
Villanó-ízeiddel
Vonuló csendben
Vödreinkben
Életrajz
1945. május 14.-én, Ófehértón születtem. Kétéves korom után Sárosdra, 1954
nyarától Adonyba kerültem. 1965 óta élek Budapesten. 1982 óta, mint
szobrász-farestaurátor művész tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos
Egyesületének. Nős vagyok, van két lánygyermekünk. Feleségem Benedek Ilona
textilművész. 1996 óta írok rendszeresen verseket, melyek megjelennek
antológiákban országos kulturális folyóiratban, irodalmi lapokban.
Eddigi köteteim:
2001-ben Lélekarc,
2003-ban Itt ahol élek,
2011 Idővirágzás címmel jelentek meg.
Dombrádi István