Előszó

Az 1970-es években több mint két és fél évtizednyi szünet után sorra jelentek meg a bukaresti Kriterion kiadónál (a Kolozsvári Nyomda műhelyében készült) olyan nyelvápoló, nyelvvédő, anyanyelvünk történetével, Erdély néprajzával és irodalmának, valamint művelődésének történetével foglalkozó kiadványok, amelyek nem a kevesek olvasta szakkönyvek sorsára jutottak, hanem többezres példányszámban keltek el, így hirdetve az anyanyelv iránti élénk érdeklődést. Szabó T. Attila válogatott tanulmányaiból hat kötet jelent meg a Kriterionnál: Anyanyelvünk életéből (1970), A szó és az ember (1971), Nyelv és múlt (1972), Nép és nyelv (1980), Nyelv és irodalom (1981), Tallózás a múltban (1985). Ezzel azonban korántsem sikerült a kiadónak Szabó T. Attila gazdag, szerteágazó munkásságát teljes egészében bemutatnia, így az Európa Könyvkiadó - a szerzővel való egyetértésben, s e nemes hagyomány folytatójaként - magára vállalta e sorozat további köteteinek gondozását. Szabó T. Attila helynévkutatással, névfejtéssel, nyelvjárástörténettel, szóföldrajzzal, valamint intézménytörténettel kapcsolatos tanulmányainak megjelentetését. Hiszen ki mondhatna szakavatottabban véleményt az erdélyi név- és nyelvtudomány kérdéseiről, mint az a nemzedékeket nevelő tudós, aki 1940 őszétől (az ötvenes évek kétévnyi állástalanságától eltekintve) 1987. március 3-án bekövetkezett haláláig minden Romániában végzett magyartanárt tanított anyanyelvünk történetére. Nevéhez fűződik annak a kolozsvári magyar nyelvészeti iskolának a megalapítása, mely ugyan saját bevallása szerint teljes mértékben csatlakozik a Pais Dezső - Bárczy Géza - Kniezsa István - Benkő Loránd - Szathmári István megteremtette budapesti testvérintézményéhez - a kölcsönzések, a nyelvi egymásrahatás kutatása során, a történeti táj szótár megalkotásával és a nagy tájegységeket bemutató abszolút sűrűségű nyelvatlaszok révén egyedit és maradandót alkotott.

Egy-egy falu, város, vidék, tájegység történeti helyneveinek (más szóhasználat szerint földrajzi neveinek) összegyűjtése, elemzése és kiadása igen megbízható népesedéstörténeti tanulságokkal szolgálhat, önismeretünk, a környezetünkben időben és térben elfoglalt helyünk meghatározása szempontjából is fontos ez a munka. Szabó T. Attila és tanítványai Árpád-kori sírjaink között haladva az egykori Szolnok-Doboka megyében (a Mezőség északnyugati peremén), Dés városában (ahol szerzőnk gyermekkorát töltötte), diákévei színterén és későbbi munkahelyén, Kolozsvárt, középiskolai tanársága városaiban: Zilahon és Nagyenyeden, valamint a Székelyföldön végzett igen alapos helynévtörténeti kutatásokat. Úgy is mondhatnók, hogy e vizsgált területeken egy-egy helynévtörténeti szakadékot sikerült adataival áthidalnia, s gyűjtésével Erdély nemzeteinek jobb önismeretét szolgálnia. Az adatok, a puszta tények gyűjtőjeként és rendszerezőjeként nem a fellegjáró művelődéstörténet, nem a legendák, mesék, regék embere volt ő. Minden egyes állításához adatok százait, ezreit, tízezreit, millióit sorakoztathatta fel (pusztán az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár összeállításához legalább ötmillió adatot gyűjtött egymaga).

...