CÍMLAP
Tompa László válogatott versei
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Sziklavár
Éjjeli havazásban
Idegen falusi fogadóban
Nagy felkészülődés
Oh, gyermekek
A vénülő Salamon király szerelmes énekeiből
Magányos fenyő
Zene
Őszi látogatás Csipkerózsa erdejében
Kalauz
Vágyaim, a dühös kutyák
A játék-csináló
Bábszínház
Röghöz kötve
Táncos lovakkal
Tavaszi délelőtt a Rózsadombon
Új Dévavára épül
Havasi tájékon
Erdélyi aratás
Forgószél
Keresztes lovag a Szentföldről hazatér
Zenith
Zongoraszó
Erdélyi szántó-vető estéje
Halálbamenők üdvözlete
Ágról szakadt levelet
Régi út porában
Elmaradt lovas eszmélkedése
Ábel számonkéretése
Dsingisz kán
Kis állomáson
Vallomás
Ne félj!
Lesen
Őszi szántás székely hegyek alatt
Galambok
A vén sepregető
Megjegyzések egy férfifejre
Májusi hajnalodás
Kelj fel és járj!
Emlék
Mint lombtalan téli erdő
Ének a jövő gyermekeihez
A halász és a szellem
Jönnek
Erdélyi télben
Őszi üdvözlet
Fiatal fa a hegyen
Befagyott révben
Árva kukoricaszál
Kútba estem - ki húz ki?
Egy levélbeli kérdésre
A másik szobából
Meghitt szavak egy elköltözötthöz
Téli dermedtségben
Ilona tavaszi tánca
Beszéd varjakhoz
Tavaszváró ének
Este egy székely festőnél
Anyám kinéz az ablakon
Sziddhártha újból eltűnik
Halott énekesnő hangja hanglemezen
Vallomás sötét titokról
Őszi hajtásban
December 21: téli napforduló
Minden fény hunytán
Bús csillagon
Lófürösztés
Kivirágzott egy orgonabokor
Egy volt vadásszal
Téren
Sasok viharban
Immár úgy van
Diogenész lámpájával
Ének három pogácsáról
Nyájas ősz Udvarhelyen
Látó szemmel
Alkonyati eltűnődés
Majd egyszer
Lélekháborgásra - csillapítónak
Fülszöveg
Tompa László távol az irodalmi központoktól, majdnem a világ elől is elhuzódva, Udvarhelyen a székely néptenger szivében él. "Erdély hegyei közt" - ahogy maga jelentette első verseskönyvével. A székelység adja azokat a közvetlen élményeket, élet-mozzanatokat, amelyek elindítják képzeletét, s örök jelekkel fűzik össze a költőt és népét. Így keletkezik az a nemes tiszta, minden programmszerűségtől mentes nemzeti költészet, amelyet ma ő képvisel. Azt lehet mondani, hogy azért lett ő népe legigazibb költője, mert csupán önmaga hű felfedezője akart lenni. Kemény helytállás, s ugyanakkor vándor elvágyódás mindegyre a nagyvilág felé. Szorító magány, amely már igazában nem is a magány, hanem a bekerítettség érzését adja. Ezek a lírai alapvonásai költészetének, amelyről azt mondhatnók röviden: férfi líra. Tartalmában és formájában egyaránt. Mintha sziklába vésné verseit, a székely hegyek kőlapjaira írná. Ez a kötet a hatvanadik évén túllépő költő életművéből és kötetben még meg nem jelent verseiből ad válogatott gyüjteményt. A kötethez gróf Bánffy Miklós készített rajzokat.