Előszó (részlet)

Nyomdászata történetét már több hazai városunk megíratta, de idáig ezek között Temesvár nem volt. Igaz, hogy Temesvár nyomdászata aránylag igen fiatal: alig 130 évre tekinthet vissza; de az utolsó 32 év alatt oly nagy arányokban fejlődött, hogy ebben a tekintetben vidéki városaink között alig akadunk párjára. Épen ilyen, vagy még nagyobb arányu hírlapirodalmának fejlődése is. Alig jött létre Temesváron az első nyomda, vele megszületett a temesvári hírlapírás is, mely alkotmányunk visszaállítása óta oly nagy mérvet öltött, hogy már 1868-ban három, 1882-ben hét napilap jelent meg; 1895-ben pedig a temesvári hírlapok és folyóiratok száma már 32-re emelkedett. Ekkora hírlapirodalmat egyik vidéki városunk sem bír felmutatni. Megmagyarázza ezt egyrészt úgy a város mint a vidék vegyesnyelvű lakossága, másrészt iparának és kereskedelmének gyors fellendülése és a lakosság értelmi fejlettsége. Ugyanis Temesvárnak immár közel ötvenezer lakója között a földmíves osztály alig van képviselve, de annál több a gyári munkás, az iparos, a kereskedő, a hivatalnok, a katona és a szellemi munka embere; szóval igen sok az olyanok száma, kiknél a hírlapolvasás mai nap már lelki szükséget képez.

Temesváron 1771-től 1898 végéig 144-féle hírlap és folyóirat jelent meg, de idáig még azokat senki össze nem gyüjtötte, se le nem írta. A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Muzeum-Társulat csak az újabb idők alkotása; csak az újabbi kiválóbb lapokat és folyóiratokat őrzi, a mennyiben kiadóik azt felajánlották. A városi könyvtár még csak csirájában van; pedig ez volna hivatva, hogy a többek között a helybeli nyomdák termékeit, kivált a hírlapokat és folyóiratokat, - még pedig a multra vonatkozólag is - lehetőleg teljes számmal összegyüjtse és a jövőnek megőrizze. Aránylag mégis ez a kis könyvtár tartalmaz legtöbbet a helyi lapokból, de mégis édes kevés az, a mi eddig van, sőt az Országos Hírlapkönyvtár is nagyon fogyatékos a temesvári hírlapokban, mert az 1848. évi XVIII. törvényczikknek azt a rendelkezését, hogy a nyomdák minden nyomtatványukból egy-egy példányt a Nemzeti Muzeumnak is megküldjenek, még az alkotmányos időszakban is csak hézagosan, az absolutismus idejében pedig épen nem hajtották végre.

A hiányokat teljesen pótolni most már nem is lehetséges; de legalább gyüjtsük össze vidékenként azt, a mi még megszerezhető. Az egyes törvényhatóságok, városok pedig írassák meg területük hírlapirodalmát, az egyes hírlapok és folyóiratok könyvészeti leírásával; állítsák össze hírlapjaik teljes lajstromát, mert a míg ez nincs meg, addig gondolni sem lehet a magyarországi teljes hírlapirodalom megírására és a hírlapstatisztika összeállítására. Törvényhatóságaink úgy a közügynek mint magoknak is szolgálatot tesznek ezzel, mert nem hiába mondja azt Labonlaye, hogy egy-egy ország vagy város szellemi fejlettségét legjobban hírlapjainak számából és minőségéből lehet megítélni.

[...]

Temesvár, 1899. junius hó.
Dr. Berkeszi István.