Bevezetés

A kötetbe az elmúlt szűk egy évtized során megjelent tanulmányaimból válogattam ki az általam legfontosabbnak ítélt hetet. Azért esett a választásom éppen ezekre az írásokra, mert egyfajta keresztmetszetét adják eddigi kutatási témáimnak.

Öt tanulmány Szlovákia magyarlakta tájain végzett kutatásaim eredményeként született, s a nemzeti szimbólumok, hiedelmek, temetőkultúra és interetnikus kapcsolatok témakörét ölelik fel.

Magyarországi városhoz - Hajdúböszörményhez - kötődő írásomban az ottani köztemetőben található csónakos fejfás, több esetben "kopjafás" temetőként emlegetett parcella fejfáit mutatom be, elemezve az itt tapasztalható tendenciákat. Ez a téma szorosan kapcsolódik a kötetben szereplő többi tanulmányhoz és több fő kutatási témámhoz is, mint: fényképhasználat a temetőkben, a folklorizmus-kopjafák, temetkezési szokások és temetőkultúra - elsősorban annak változásai, valamint interetnikus kapcsolatok, szokásváltozások, hiedelmek. A szóban forgó temetőrészben tapasztalt jelenségek prezentálásának elsődleges célja, hogy konkrét példákkal szemléltessem az ún. népi kultúra folyamatos változását, módosulását, illetve hogy még hivatalos rendeletek ellenére sem lehet kimerevíteni, konzerválni egy konkrét kor állapotait, szokásait. Azok ugyanis folyamatosan változnak, alkalmazkodnak az adott kor tendenciáihoz, s nagymértékben befolyásolják a társadalmi és életmódbeli, nemkülönben ízlésbeli változások is.

Egy szakrális kisemlékcsoport, a Csehországban - pontosabban a morvaországi Brünn közelében - található Kilenc kereszt nevű objektumhoz, illetve helynévhez kapcsolódó tanulmányomban a keresztekhez fűződő monda világhálón fellelhető variánsait mutatom be, különös tekintettel a közelmúltban született újabb mondákra, történetekre. Írásommal elsősorban az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet a világhálóra mint a néprajzi témák kutatásának egyik fontos forrására, valamint a szöveges folklór - ez esetben a hiedelemtörténetek - terjedésében játszott egyre nagyobb szerepére.

Az írások elszórtan, különböző magyarországi tanulmánykötetekben és szlovákiai magyar periodikumokban jelentek meg a közelmúltban. Mivel nem mindenki számára hozzáférhetőek, ezért döntöttem úgy, hogy egy tanulmánykötetbe gyűjtve ismét közzéteszem őket. Bár valamennyi tanulmány a közelmúltban jelent meg, egy kivételével azonban valamennyit átdolgoztam, újabb adatokkal egészítettem ki.

A legindokoltabb a Kilenc kereszttel és a hajdúböszörményi temetőrész sírjeleivel kapcsolatos tanulmányom átdolgozása volt, mivel e két téma esetében tapasztalható a leggyorsabb és legjelentősebb változás. A sírjeleken és út menti halálhelyjeleken előforduló fényképek témájához kötődő írás kiegészítését elsősorban a zsidó temetőkben előforduló fényképes sírokkal kapcsolatos új adatok indokolták. Kutatásaim során ugyanis kiderült, hogy a fényképhasználattal kapcsolatban a vonatkozó szakirodalomban olvasható megállapításokkal ellentétben a zsidó temetők sírjelein ha nem is tömegesen, de már a 20. század legelején Európa-szerte megjelent az elhunyt fényképes vagy domborműves ábrázolása. A holokauszt után még nagyobb mértékben elterjedtek, ez a jelenség elsősorban a volt Szovjetunió és a délszláv területeken szembetűnő. A permonyíkkal (bányaszellem, bányamanó) kapcsolatos tanulmányomat szintén újabb adatok egész sorával egészítettem ki.

Több tanulmány közzétételével az adatközlésen túl elsősorban konkrét példák alapján annak a törvényszerűségnek bemutatása volt a célom, mely szerint - a napjainkban is oly népszerű romantikus elképzelésekkel ellentétben - az ún. népi kultúra sem tárgyi, sem szellemi vonatkozásban nem konzerválható, hanem az idők során folyamatosan változik, módosul.